Dietzel Gyula: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 21. - A Bakony nappali lepkéi. (45 színes fotóval) (Zirc, 1997)

A fajok részletes jellemzése

4. nem: Z e r y n t h i a OCHSENHEIMER, 1816 Farkasalmalepkék 4. Zerynthia polyxena (DENIS et SCHIFFERMULLER, 1775) Farkasalmalepke (44. kép) (syn.: hypsipyle SCHULZE, hypermnestra SC., rumina ESR) Pontomediterrán, melegkedveld faj, elterjedésének északi határa Szlovákia. Elsd, igen korai adata Vángel Jend tihanyi gyűjtéseiből származik (1905), melyet KOVÁCS (1953, 1956) faunajegyzékébdl mellőzött. Vángel adataival szemben soha nem merültek fel kételyek, s bár a fajt azdta ott senki nem gyűjtötte, az adatot hitelesnek tartom. A Tapolcai-medencében kutató Rédl is gyűjtötte a polyxena-t, de a bizonyító példány hollétére nem derült fény. Lesencetomajról viszont Németh említi dolgozatában (NÉMETH, 1991), mint Czibor O. 1987-es gyűjtését. 1962 májusában egyetlen példánya a balatonalmádi Remete-völgybdl került elő (leg. Dietzel). Később felbukkant egy igen gyérszámű népessége a bándi Aprd-Bét közelében levd Pirosalma-völgy kicsiny sztyepprétjén. Az ezt követő években a fajt egy-két példányban mindig megfigyeltem. Elsd— faunisztikainak mindsüld— dolgozatomban (DIETZEL, 1979) ezt az adatot szándékosan mellőztem, csak egy bizonytalan megfigyelésre tettem utalást. Sajnos néhány évvel később, ezt a mikrobiotópot az erdőgazdaság altalajlazítással, a gyérállományú Aristolochia-\d\ együtt elpusztította. Jellemző, hogy a lucfenyő-telepítésre csak 1986 májusában került sor, újabb talajforgatás után. Apolyxena innen örökre eltűnt, s a tápnövényét sem találtam meg másutt. Kovács említett faunajegyzékében Szentgál, mint polyxena élőhely szerepel — feltehetően Schmidt A. gyűjtéseire alapozva —, viszont megállapíthatatlan, hogy ez pontosan melyik területre vonatkozik. 1988 kora tavaszán a Pécselyi-medencében a Vászolyhoz tartózd Öreg-hegy és Bab-völgy körzetében — erősen szóródva, egyesével — mintegy féltucat példánya bukkant fel. A következd évben tömeges jelenléte nyert bizonyítást az Öreg-hegy egy teljesen izolált magánparcelláján. A közvetlen közelben rendszeresen kutató entomológus közösség már ebben az évben (1989) jelezte a földterületen várható beavatkozást és következményeit. Ekkor szóbeli tájékoztatást adtam a természetvédelmi hatóság felé, de lépések nem történtek. Apolyxena-é\őhely sorsa 1989 őszén beteljesedett; a parcellát felégették, majd felszántották, s a rákövetkező tavaszon a faj mindössze három példányát figyeltük meg. Az 1990-9l-es években összesen féltucat egyed repülésérdi van megfigyelés. 1992 nyarán a szántásban már újra megjelent a farkasalma, de kérdéses, hogy a három évvel korábbi populációcsökkenést mikorra heveri ki a faj. Fennmaradását annak köszönhette, hogy tápnövényei a szomszéd telken kellő védelemben részesültek. Nagy a valószínűsége, hogy a polyxena a Balaton-felvidék és esetleg a Déli-Bakony — még nem kutatott! — pontjairól előfog kerülni. A fajt és élőhelyét a legszigorúbb védelem illetné meg. A Vörös Könyvben is szereplő védett faj! Bakonyi státusza: 1. Népessége a Bakonyban megegyezik a nevezéktani törzsalakkal. Változékonysága nagymértékű, de ilyen egyedi példányok a Bakonybdl nem ismertek. Rögzített bakonyi lelőhelye: 6 (5. térkép) 2 3 b 8 14 22 a 43