Dietzel Gyula: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 21. - A Bakony nappali lepkéi. (45 színes fotóval) (Zirc, 1997)

A fajok részletes jellemzése

A FAJOK RÉSZLETES JELLEMZÉSE RHOPALOCERA —VALÓDI NAPPALI LEPKÉK I. család: PAPILIONIDAE Pillangók 1. nem: P a p i 1 i o LINNAEUS, 1758 Fecskefarkú lepkék 1. Papilio machaon LLNNAEUS, 1758 Fecskefarkú lepke (3. kép) (syn.: sphyrus HBN.) Holarktikus areájú, policentrikus faunaelem, amely a Bakonyban is általánosan elterjedt. Korai tavaszon, április elsd hetében már mindenütt látható. A tavaszi generáció mutatja fel elsősorban azt a genetikailag rögzült magatartásformát, amely a nem teljesen zárt domb- és hegytetőkhöz való ragaszkodásban jelentkezik. Az ilyen tereppontok kizárólagos birtoklását minden arra repüld példány megkísérli, saját és rokon fajtársait messze üldözi, de azok csakhamar — s immár egyenként — visszatérnek. A kölcsönös zavarás addig ismétlődik, míg az egyedek valamelyike ki nem fárad. A Bakony területén ez a generáció a gyakoribb, bár lehet, hogy ezt az érzetet a centralizáltabb megjelenés okozza. Mérete tavasszal kisebb, alapszíne sötétebb, sárga rajzolata dúsabb. Ajúliusban és augusztusban repüld nyári nemzedék ritkábban kerül szem elé, példányai magányos járdrrepüléssel, helyi vándorlásaik során földutak mentén és felett mutatkoznak, s megzavarásuk esetén sem térnek el felvett repülési irányuktál. A dombtetőkön tartózkodó állomány nyáron igen gyérszámú, s nőstény ezek között még elvétve sem akad. 1993-ban és 1994-ben is láthattunk szeptemberben friss egyedeket repülni. Az enyhe ősz lehetővé teszi egy alacsonyabb példányszámú 3. nemzedék kifejlődését. 1969, 1973 és 1991 október közepén elvétve repültek frissen kelt példányai (Herend, Zánka, Márkó). Egyedszámuk az ötvenes évek végétől folyamatosan csökken, azelőtt júliusban, a herések felett lassan himbálódzó nőstények és a viráglátogató hímek nem voltak ritkák. Több évtizedes megfigyeléseim szerint meggyérülése a legszembetűnőbben a Balaton-felvidék parti hegyvonulatának erdei tisztásain érzékelhető. Ezekről a faj számára igen kedvező élőhelyekről, a kiskertekben folytatott meggondolatlan vegyszerhasználat — az utóbbi 10 év során — csaknem teljesen kipusztította a machaon-i. Konkrét élőhelyi védelme szinte megoldhatatlan, mivel lokalitásról csak etológiai vonatkozásban beszélhetünk. Kizárólag a vegyszeres növényvédelem radikális visszaszorítása mentheti meg a fajt az idővel végzetessé válható további ritkulástól. Bakonyi viszonylatban az egyik legjobban veszélyeztetett lepkefajként tartom számon. Védett faj. Bakonyi státusza: 2, némely megkímélt területen még 3. A faj népessége nem azonos a nevezéktani törzsalakkal. Magyarországon az ssp. pannonicus HACHLER alfaj él (GOZMÁNY, 1968). Ez az alfaji elkülönítés megítélésem szerint kevéssé indokolt, mivel a nagyfokú szezonális és egyedi variabilitás mellett egységesnek tűnő morfológiai differenciáltság nem mutatható ki. Az eddig leírt egyedi eltérései közül az ab. sphyrus ismert a vászolyi Bab-völgybál. Rögzített bakonyi lelőhelye: 40 (3. térkép) 1 a, b, c 2b,c 3 a,b 4 a, b, c 5 a, b, c 6 a, b 9 12 13a 14 11 a, b 33 35 38 39 52 56 65 66 67 77 79 80 82 85 73 74 a,b 86 91 92 96 22 a,b 25 c, f, g 31 42 a, b 97 a,b 43 47 69 a,b 70