Dietzel Gyula: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 21. - A Bakony nappali lepkéi. (45 színes fotóval) (Zirc, 1997)
A Bakony nappali-lepke kutatásának múltja és jelene
mában történő komplex vizsgálata. A kutatási program résztvevőinek — gyakran nem csekély anyagi áldozatokat igénylő— munkássága nyomán a Bakonyt az ország egyik legjobban kutatott tájegységének tekinthetjük. A fejezet következő részében ezekről a fáradhatatlan gyűjtőkről, kutatókról, amatőrökről és képzett, de nem hivatásos lepidopterológusokról, s azokról — akik szenvedélyüket szerencsés módon hivatásszerűen gyakorolhatják — szeretnék néhány sorban a tisztelet hangján szólni. Szándékom egyben a Bakony lepkészeti szakirodalmában megemlékezni azokról a kutatókról is, akiknek kezéből már kiesett a gyűjtőháló, de egykori tevékenységük minden egyes emléke, adata, vagy valamelyik múzeumba került bizonyítópéldánya, a lassan teljessé váló faunakép értékelhető láncszeme. Az Északi-Bakony nappali lepke faunájának eredményeiről szóló tanulmányában RÉZBÁNYAI (1979) tesz említést a legrégebbi bakonyi adatról, amely PÁVEL JÁNOS-tól származik, zirci gyűjtése azonban dátum nélküli, s csak tevékenységének ismert időszaka nyomán datálható. SCHMIDT ANTAL, a Természettudományi Múzeum (TTM) egyik legképzettebb kutatója a századforduló táján tett gyűjtőutakat a hegység több pontján. KOVÁCS (1953, 1956) — a magyarországi nagylepkék elterjedését feldolgozó — két cikkének bakonyi adatai többségükben SCHMIDT gyűjtésein alapulnak. REDL GUSZTÁV Tapolcai-medencében végzett gyűjtőmunkája a legkorábbi bakonyi ismereteket adta PÁVEL és SCHMIDT gyűjtéseivel közel azonos időben (NÉMETH, 1991). PILLICH FERENC, a századforduló „kerékpáros" entomológusa 1904-ben, a Tapolcai-medencén átutazván, Sümeg közelében egy kis időt lepkészéssel töltött, s feljegyzéseiben megemlíti az Euphydryas aurinia nagyobb számú repülését. Ez a közlés (PILLICH, 1909) érdekes módon feledésbe merült, s a faj bakonyi felfedezését később Tallós Pálnak tulajdonították. Ezekben az években fordult meg néhányszor a Balaton környékén VÁNGEL JENŐ, de gyűjtéseiről faunajegyzéket nem tett közzé. 1908-ban báró Rotschild megbízásából HOLZ MÁRTON végzett gyűjtéseket a Bakonyban, melyek fajjegyzékét a Rovartani Lapok XVI. kötete tartalmazza. A gyűjtőmunka a kérdéses évben egymástól igen távol eső területeket érintett, így a Balatonalmádi és Szentkirályszabadja térségében végzett gyűjtései csak július második felének faunájára vonatkoznak. EHMANN FERENC 1897-ben végzett gyűjtéseket Tihany környékén. Anyagának kisebb hányada a TTM Allattárába került, így cikkéhez KOVÁCS (1953) ezeket az adatokat is felhasználta. 1901-ben a Balaton zalai partján is gyűjtött, Gyenesdiás és Vonyarcvashegy környékén. 1897-1905 között WACHSMANN FERENC kutatta Pápa vidékét a Kup községig terjedd területen. Adatait nem publikálta, azokat mások dolgozataiban találjuk érintőlegesen említve, sokszor csak kizárásos alapon azonosíthattuk Wachsmann nevével. 1927-28 májusában RUFF ANTAL végzett alkalmi gyűjtéseket Zirc környékén (RÉZBÁNYAI, 1979). A húszas évek vége felé Várpalotára költözött egykori lepkész-kutató, BORDÁN ISTVÁN nevéhez fűződik a Bakonyi Múzeum lepkegyújteményének alapját képező anyag. Jelentősebb eredményei között említésre méltó a Pieris ergane (sziklai fehérlepke) és a Colias chrysotheme (dolomit-kéneslepke), melyeket a Bakonyból először ő mutatott ki. 1936-38 nyarán — egy jelenleg az USA-ban élő orvos — LEVATICH GYULA gyűjtött Bakonyszentlászlón, az anyag azonban nem maradt fenn, s feljegyzései is elvesztek (RÉZBÁNYAI, 1979). Feltétlenül említést érdemel a bakonyi gyűjtdtevékenységet folytatók közül az 1970ben elhunyt NATTÁN MIKLÓS, Magyarország egyik legkiemelkedőbb amatőr lepkésze, a kaposvári lepkészközösség nesztora, aki valószínűleg a legnagyobb hazai magángyújteményt állította fel. A Bakonyban több helyen is kutatott, s az azóta már védett Euphydryas aurinia (mocsári tarkalepke) uzsai újrafelfedezése is az ő munkásságának eredménye. Veszprém, Tapolca, Öskü, Tihany voltak a terület olyan pontjai, ahol a fokozottan, olykor kizárólagosan az
