Dietzel Gyula: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 21. - A Bakony nappali lepkéi. (45 színes fotóval) (Zirc, 1997)
A Bakony nappali lepkéinek veszélyeztetettségi helyzete
végighömpölyög a telepítésen, és ezt a gyorsaságot a természet kompenzáló erői, az önszabályozó rendszer, nem tudja kellő gyorsasággal követni. Minthogy a természet évezredeken keresztül a vegyes lomberdőkhöz és egyéb kevert állományokhoz alkalmazkodott, a monokultúra természetellenes. Ráadásul a telepítések során nem minden esetben veszik figyelembe az adott terület ökológiai viszonyait, pl. az ősbükkösök helyén fenyvesek sínylődnek. Ez az erdőgazdálkodási rendszer haszontalannak tartja számos fafajunkat, vagy legalábbis nem szorgalmazza szaporításukat. így sorvad el rezgőnyár állományunk, az Apatura ilia (kis színjátszólepke) egyik tápnövénye, a nyír, amelyen többek között a lassan kipusztuló Nymphalis antiopa (gyászlepke) is tenyészik. Ez utóbbit külön sújtja a vesszősöprű készítők megdöbbentően vandál pusztítása is, amikor 2-3 seprűre elegendő vessző" kedvéért 6-8 méteres, egészséges egyedeket vágnak ki, a törzs pedig a vastagabb gallyakkal az erddn korhad el. Körülbelül egy évtizede érthetetlen gyakorlattá vált a patakparti füzesek és rekettyések kivágása az égerrel együtt. így az énekesmadarak százait fosztják meg életterüktől, fészkelési lehetőségeiktől. A letermelt állomány ott marad, tehát semminemű hasznosításának nincs nyoma. Az árnyékvesztés következtében megnő a patak és árterületének párolgási vesztesége. Ezzel párhuzamosan zsugorodik a kapcsolódó zsombékos, sasos rétek területe. Ez már közvetlenül érinti mintegy 10-12 nappali lepke fajunkat, közte a védett boglárkák jelentős hányadát, például a Lycaena dispar-t (nagy tűzlepke), a Lycaena hippothoe-t (havasi tűzlepke), a Maeulinea nausithous-t (zanótboglárka) és az Euphydryas aurinia (mocsári tarkalepke) lápréti alakját. Gyérülésük — más egyéb tényezők mellett — ennek a gyakorlatnak is egyenes következménye. Példa erre a bándi Aranyos-pataknál végzett meliorációs tevékenység, melynek során több ritka és védett bakonyi színezőelem tűnt el a patak árterületéről. A faállomány megcsonkítása után a fentebb említett fajoknak már néhány éve is csak egy-két példánya vegetált itt, a további fokozatos kiszáradás következtében pedig mostanra kipusztultak. Hasonló sorsra jut néhány védett boglárkalepke fajunk az ajkai városi strandtól Ajkarendek irányában húzódó lápréteken is. A sasos, mocsaras rétek az építési törmelékfeltöltések miatt elvesznek az itt is tenyészd, igen ritka és védett Maeulinea nausithous számára. Néhány év és az itt még gyakori faj teljesen kipusztul. A feltöltést semmi nem indokolja, csak a törmeléktől valdcönynyű megszabadulás a cél. Visszatérve a faállomány kezelésére, súlyos károkat okoz a végvágásokhoz kapcsolódó minden művelet. A közelítési útvonalat nem jelölik ki, így gyakran 8-10 csapás szabdalja fel a vágásterületet, a soktonnás erőgépek nyomán évekig nem tör fel más, mint a legellenállóbb gyomnövényzet, amely a nappali lepkéknek legfeljebb néhány közönséges faját képes eltartani. A helyszíni gépi kérgezések céljára általában az erdei tisztások dús és változatos vegetációjú élőhelyeit jelölik ki. A sok köbméternyi kéregtörmelék évekre lefojtja a tisztás növényzetét. Egy-egy centralizált kérgeződepó 6-8 évre teljesen elpusztíthat akár többszáz négyzetméternyi felületet is. Ennek áldozata lett a Kab-hegyen a Lycaena alciphron (ibolyás tűzlepke) egy izolált népessége. Jellemző, hogy a kérgezést követő' évben a tisztások még épen maradt felületeit jelölik ki, a kérgezést ott folytatják, az elszállított faanyagot követő új, letermelt mennyiség is érintetlen helyre kerül. Ennek következményeként az adott tisztás néhány év alatt elveszti eredeti vegetációját, s vele együtt az izolált biotóp minden lokális lepkefaja elpusztul. Igen komoly pusztítást okoznak az erdőápoló brigádok a hasznosítatlan ághulladék elégetésével. A gyakorlat szerint az átlagosan 180-200 négyzetméterenként máglyákba hordott ághulladékot elégetik. Tapasztaltam olyan szisztémát is, amikor több kisebb máglyát égetnek egy-egy nagyobb tusköra felhordva. A védett bogarak, melyek az elhalófélben lévő gyökérzet
