Dietzel Gyula: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 21. - A Bakony nappali lepkéi. (45 színes fotóval) (Zirc, 1997)
A Bakony nappali lepkéinek veszélyeztetettségi helyzete
zetünk összképének szemet gyönyörködtető, élő tartozékai, melyek kímélete, élőhelyük lehetőség szerinti megóvása minden magyar állampolgár kötelessége. Ez alól az állami és a magánszektor termelő üzemei, a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás sem lehet kivétel. A könyv egyik célja, hogy felhívja a figyelmet lepkefaunánk elszegényedésére. Ebből adódóan a fajjegyzék és az érdemi faj-ismertetés előtt szükségesnek tartom, hogy áttekintést nyújtsak mindazokról a káros hatásokról, amelyek a gerinctelen fauna, s ezen belül a nappali lepkék gyorsuló pusztulását idézik elő. Ezeknek a faunapusztító tényezőknek az ismertetése bakonyi tapasztalatokra épül, de aligha tévedek, ha megállapításaimat országos érvényűnek tartom. Anélkül, hogy súlyt helyeznék a veszélyfaktorok fontossági sorrendjére, elsőként a légszennyeződés fokozódását és kártételét említem. Három tényező játszik ezen a téren fontos szerepet. Az első Ajka, Fűzfőgyártelep és Várpalota-Pétfürdő ipari létesítményeinek, káros füstgázainak és egyéb égéstermékeinek szennyezése. Az utóbbi helyen ugyan már alkalmaznak szűrőberendezést, de a múlt még erősen érezteti hatását, a regenerálódás időigényes. Ezek a káros anyagok nem csupán a nappali lepkék fejlődési alakjait sújtják — amelyek hallatlanul érzékenyek a légszennyeződésre, (pl. a peték burkát a lárva számára gyakran fel törhetetlenné keményítik) —, hanem a vastag porréteg lerakódásával növényi táplálékukat is fogyasztásra alkalmatlanná teszik. A másik légszennyező forrás a motorizáció, amely a szénmonoxid, az ólom és az aromás szénhidrogének koncentrációjának növekedésével egyrészt közvetlen pusztító, másrészt riasztó hatást vált ki. Ez utóbbi szinte kizárólag az imágókra (szaporodóképes, kifejlett alakok) hat, melyek ennek következtében életterük elhagyására kényszerülnek. Menekülésük a veszélyeztetett élőhelyről olyan ökológiai hátrányokkal jár, ami az érintett faj egyedeinél a szaporulat rovására megy. Számos nappali lepke igen rövid imágóéletet él, menekülésükaszenynyezett légterű élettérből a párzás és a peterakás lehetőségétől fosztja meg őket. Ez a veszély fokozottan érinti az egytápnövényű fajokat. A jelenség elsősorban a Balaton térségében tapasztalható, főleg az idegenforgalmi csúcsidőszak gépjárműtömegének mozgása nyomán. A Balaton-felvidék szubmediterrán éghajlata és növényzete több olyan nappali lepkefajt tart még fenn, amelyek jövőbeni kipusztulását — számos jelből ítélve — sejteni lehet. Ilyenek a lolana iolas (magyar boglárka), a Pie ris ergane (sziklai fehérlepke), a Pyronia tithonus (kis vagy sárga ökörszemlepke) és a Zerynthia polyxena (farkasalmalepke). A két utóbbi egykori lelőhelyén, a Tihanyi-félszigeten már bizonyosan nem él. A harmadik súlyos károkat okozó jelenség a növény védőszerek mértéktelen alkalmazása, erre ismét a Balaton-part a szomorú iskolapélda. A kiskerttulajdonosok iddhöz (hétvégekhez) kötött permetezési programja nem veheti figyelembe a pillanatnyi széljárást, így a permetanyag a még beépítetlen karsztbokorerdőket is eléri. Ez tapasztalható a balatonarácsi Tamáshegyen, ahol az utóbbi 5 év során hallatlan mértékű fajszegényedés következett be. Ez idő alatt csaknem teljesen kipusztult a Strymon ilicis (cserfalepke), a Strymon w-album (w-betűs lepke) és évről-évre fogyatkozik az egykor gyakori Pieris ergane (sziklai fehérlepke). A '60as években még domináns boglárkafaj, a Lysandra bellargus (égszínkék boglárka) a '80-as évek végétől indult erőteljes ritkulásnak, a Maeulinea árion (nagyszemes boglárka) xeroterm viszonyokhoz alkalmazkodott ökoformája, a/, animula pedig már évekkel ezelőtt kipusztult a hegyről. A kémiai hatás itt közvetlen: a finom eloszlású permetanyag a hegyek déli lejtőin kialakuló kéményhatás következtében lassú pusztulásra ítéli a véderdők és a cserjeszint tisztásainak rovarfaunáját. A parti vizek helikopteres szúnyogirtásainál ugyan figyelembe veszik a szélirányt, de nem egy szóbeli közlés alapján tudomásomra jutott, hogy felszállásokat hajtottak végre akkor is,
