Dietzel Gyula: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 21. - A Bakony nappali lepkéi. (45 színes fotóval) (Zirc, 1997)

A fajok részletes jellemzése

Egyetlen nemzedéke július utolsó harmadától egészen augusztus végéig repül. A faj tápnövényéhez, a kornistárnicshoz (Gentiana pneumonanthe) hasonlóan nedvességkedvelő. Leidhelyeinek többsége (vannak fellelhetetlen észak-bakonyi példányok is!) a Déli-Bakony területére esik. A tévesen alcon-nak determinált egyedeit először Schmidt A. fogta Fenyőfőn, ugyanígy határozta meg gyűjtésének eredményeit Tallós (Tisztavíz-völgy) és Rézbányainak Cuha-völgyben fogott „alcon"-]a\ is a rebeli-xerophila faji kérdéshalmazt növelik. Feltételesen a fenyőfői adatot is bizonytalan határozásúnak jelöltem a lelőhelyi térképen. A tisztavízvölgyi példányok bizonyos, hogy azonosak a németbányai Laposokon repült populációval, ahol magam is gyűjtöttem 1966 július első napjaiban, alcon-nak determinálva a már lerepült párt (RÉZBÁNYAI, 1979). Ezen akétutdbbi lelőhelyen — döntd a repülési idd is! — nem alcon hanem xerophila (ex rebeli HIRSCKE) él. Az „igazi" alcon északon eddig nem került elő, élőhelyei a Déli-Bakonyban és a Balatonfelvidék egyetlen pontján vannak. A Kab-hegyi alcon a xerophila-ná\ 4-5 héttel később jelenik meg, s attól morfológiailag jól elkülöníthető. Ökológiai igényei és lelőhely viszonyai is merőben eltérőek. Genetikai különállásukat ezen túlmenőleg sikertelen petéztetési próbálkozások is igazolták (DIETZEL, 1989a). A xerophila nősténye nem volt hajlandó a G. pneumonanthe-re (kornistámics) petét rakni, néhány órával később a G. cruciata-ra (Szent Lászlótárnics) többet is rakott. Kab-hegyi lelőhelye egy közepesen nedves, néhány száz méter hosszú lapály, ahol néhány évi visszaesést követően 1991 augusztus elején egy megerősödött, magas népességet találtam. Hogy az öröm ne tartson sokáig, 1992-ben gépi szártépővel a rét bokrait és teljes növényzetét ismeretlen célból letarolták, így a szerencsétlen állat alig hogy talpra állt, újra a meghagyott sűrű bozótosban tengődő tárnics-maradékra szorult. A rét a korábbi rendszer térképészeti szemlélete folytán Torma-rét néven került az irodalomba (DIETZEL, 1989b). A fontos és már rögzített adatok miatt a rét nem maradhat fenn sem téves néven, sem anonymként nem hagyhatjuk. Ezért a terület pontos megnevezésére a jövőben a Tárnics-rét nevet javaslom. A területre ezúton hívom fel az illetékes természetvédelmi szervek figyelmét, mert a Kab-hegyen az ajkai erdészet nagy lendülettel vetette bele magát a természet átalakításába, munkálatai nagy területeket érintenek. A Kab-hegy szigetszerű kiemelkedése, mészkőgyűrűbe ágyazott bazalttömegű középső tömbje, reliktumnövényzete, sajátságosan ötvözött klímaviszonyai, a délvidéki Fruska Gora-ra emlékeztetnek, s biztosra veszem, hogy komplex entomológiai kutatása jelentős faunisztikai eredményeket hozna. Az említetteken kívül még egy élőhelye ismert, a Balaton-felvidékre eső Kornyi-tó környékén, ahol Németh L. gyűjtötte a '80-as évek végén. Mindkét lelőhelyén zárt populációk élnek, kötöttsége a Gentiana (tárnics) fajokhoz fokozottan veszélyeztetetté teszi. Ennyire szoros lokalitás mellett népességei még mértékletes gyűjtéssel is veszélybe sodorhatok. Védett faj. Bakonyi státusza: 2(1). A bakonyi alcon nem tér el lényegesen a Bécsi-medencéből leírt törzsalaktól, de néhány jel arra mutat, hogy további összehasonlító vizsgálatok indokoltak (RÉZBÁNYAI, 1988 in litt.). Nőstényei rendkívül változékonyak egy adott, de tág skálán belül. Egyedileg kiugró eltérései nem ismertek a Bakonyból. Rögzített bakonyi lelőhelyei: 3+2 (37. térkép) 25e 31 57 D