Dietzel Gyula: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 21. - A Bakony nappali lepkéi. (45 színes fotóval) (Zirc, 1997)

A fajok részletes jellemzése

tének tisztázása újra aktuális. Az bizonyos, hogy a ligurica lényegesen eltér az ssp. annariontól. Ezen a vizsgálaton már átesett az alfaj, összehasonlító vizsgálataim során az ssp.(?) ligurica-\a\ is egybevethettem a Tapolcai-medence egyes pontjain lokálisan előforduló alfajt. A vendvidéki ssp. punctifera helyzete azonban így némileg komplikáltabbá vált, mert bár a ligurica-hoz és az annarion-hoz morfológiailag jóval közelebb áll, mint a laranda-hoz, rajzásbiológiájával zavart okoz. Tekintve azonban, hogy repülési idejét az eldzd két fajhoz képest inkább a klímaviszonyok tolják későbbre, távolabb áll a május végén rajzó laranda-tó\. Előzetesen, de nomenklatúrámban még nem alkalmazva, az alábbiak szerint bontom fel a nyugat- és közép-dunántúli arion-liguríca fajcsoportot: Maeulinea árion laranda (FRUHSTORFER, 1910): sötét alapszínű, tág areájú, májusi arioH-alak. Maeulinea ligurica punctifera (GRUND, 1913): a július közepe után repüld őrségi és vendvidéki populáció. Maeulinea ligurica annarion (DIETZEL, 1989): a Tapolcai-medencében előforduló ritka és lokális alfaj, amely június közepétől július elejéig repül. Eddig ismert leldhelyei a Zalahaláp közelében lévd Csilla- és Véndek-hegy, valamint a Kolónia térsége. Németh L. néhány példányát Tapolca közelében és Salföldön gyűjtötte, Kartal B. pedig Szóc-Csárdapusztán is megtalálta. Felfedezésének helyérdi, Kolóniáról az utóbbi években eltűnt, utolsó példányairól Kartal B. tett szóbeli említést. Elszigetelt népessége nagy forgalmú út mentén húzódd ligetes, zárt, kis réteken élt, így a fokozódd légszennyezettség is okozhatta eltűnését, de ezúttal — mint új alfajnak — „legyűjtését" sem tartom elképzelhetetlennek. Felbukkanása esetén gyűjtését szigorúan mellőzni kell. Az elmúlt közel egy évtized során az ssp. annarion DIETZEL a kipusztulás határára sodródott. Rendkívüli lokalitása miatt bakonyi areájának területe nem körvonalazható. Ezért kiemelkedő jelentőségű 1994. június 19-i adata a Kab-hegy keleti lejtője alatt húzódd Sántavölgyből. Ezen a napon egy teljesen friss nősténye került elő. Védett faj. Bakonyi státusza: árion laranda 4; árion annarion 1. Az annarion-nák. nem került eld jelentősebb mértékű eltérése. Nősténye fajrokonaihoz hasonlóan változékony. A laranda ismert aberrációi közül az ab. arturus (felül hiányzó foltsorú) a Kab-hegyről került elő, s Kartal B. magángyűjteményében is megvan. árion laranda Rögzített bakonyi lelőhelye: 13 (36. térkép) 1 a, c 13 a 25 a, c, e, g 65 98 3a,b 14 27 70 4a,b 24 a 64 97 a, b árion annarion Rögzített bakonyi lelőhelye: 5 (36. térkép) 25 g 32 42 a 51a, b 55 108. Maeulinea alcon (DENIS et SCHIFFERMULLER, 1775) Szürkés boglárka (38. kép) Dél-kontinentális, többközpontú (euroszibériai) faunaelem. A Bakonyból is előkerült, de kevés lelőhelye ismert és a Kab-hegyen előforduló állományát leszámítva, meglehetősen ritka.