Dietzel Gyula: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 21. - A Bakony nappali lepkéi. (45 színes fotóval) (Zirc, 1997)

A fajok részletes jellemzése

tart fenn tengődő nausithous-populációkat tucatnyi példányszám erejéig. Az ajkai strand szomszédságában pedig Bartalos P. talált egy számottevőbb népességet, ám ez az optimálisnak tűnd' élőhely már akkor feltöltés alatt állt. AKeleti-Bakonyban 1962 augusztusában fedeztem fel a mecsérpusztai nagykiterjedésű láprétek állományát, ahol akkor a zandtboglárka még gyakori volt. A terep sajnos rövid idd múlva zarándokhellyé vált. Gyurovits L. budapesti lepkész már 1971-ben mezőgazdasági művelésről számolt be, melynek során a tenyészhely zsugorodása megkezdődött. A Keleti-Bakony lepkész aktivistáinak munkáiban nem találtam utalást a faj kistájbeli helyzetére vonatkozólag. Ismeretesek Nyíró M. Várpalota környéki adatai 1965-66-bdl, de ismerve a terület ipari légszennyezettségét az alumíniumkohászat és a hőerőmű hűtővíz kiáramoltatását, az itteni nausithous jövőképe aligha lehet bíztató. Avart, de eddig úgy tűnik elmaradt intézkedéseknek érinteni kellene többek között a nausithous ritka, Tapolca környéki előfordulási helyeit is, a mecsérpusztai láprétek megmentését sok más élőhellyel együtt, ahol nem csak a zanótboglárka, hanem számtalan veszélyeztetett lepkénk éli végnapjait (pl. Lycaena-fajok). Védett faj! Bakonyi státusza: 2. A dunántúli nausithous a németországi Hanau-bdl leírt törzsalaktól nem különbözik. Európa-szerte egységes a népességek morfológiája, egyedi aberrációi rendkívüli ritkaságok. A Bakonyból sem került elő. Rögzített bakonyi lelőhelye: 13 (35. térkép) lb 41 57 a, b 77 97 b 25 c 42 c 58 90 38 53 64 96 106. Maeulinea teleius (BERGSTRASSER, 1779) Kispettyes boglárka (31. kép) (syn.: euphemus HBN., diomedes ROTT., arctophylax BGSTR.) Franciaországtól Japánig, az egész Palearktikumban előfordul. Lokalitásábdl adódóan — amely vízigényéből és monofágiájából is ered — kontinentális, sávjellegű zónában, megszakításokkal tenyésznek népességei. A Bakonyban fennálló veszélyeztetettségi helyzete csak annyival jobb az előző fajénál, hogy a teleius mindenütt repül, ahol a nausithous-t megtalálni, míg fordítva ez nem igaz. A nausithous hiányzik, de a teleius tenyészik a Kab-hegyen (2 lelőhely is), valamint Herendnél a Budai-malom és a Szolimán-hegy környékén. Népessége mindegyik élőhelyen magasabb a nausithous-éná\. Ugyanakkor azt is meg kell jegyezni, hogy mindkét herendi lelőhelyéről kipusztult és egyik Kab-hegyi populációját is utoljára 1989-ben láttam. NÉMET L. (1991) a Tapolcai-medence faunájáról szóld közleményében raposkai és több Tapolca környéki lelőhelyet említ, de népességadatai nem megnyugtatóak. SZEŐKE K. (1987) dolgozatában a nausithous-szal együtt közli, hogy előfordul a Várpalotai-fennsík faunájában, de gyakoriságáról nem közöl adatokat. Tihanyi adata is ismert (KOVÁCS, 1953), de a közelmúlt gyűjtései során ez sajnos nem nyert megerősítést. A mezőgazdasági területek terjeszkedése bizonyosan kipusztította. Pápa környékén is a nausithous-szal együtt repül. Rajzása július elején megkezdődhet, de az sokkal rövidebb ideig tart rokonáénál. Védelme érdekében a teendők az előző fajnál ajánlottakkal megegyeznek, amit együttes előfordulásuk is indokol. Védett faj. Bakonyi státusza: 2.