Dietzel Gyula: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 21. - A Bakony nappali lepkéi. (45 színes fotóval) (Zirc, 1997)

A fajok részletes jellemzése

dunamenti országokban tenyészd „formaként" írta le, s ezért pontatlan az eredetinek tekinthető „locus tipicus" földrajzi származása (SZABÓ, 1956). A Magyarország Állatvilága sorozatban GOZMÁNY (1968), a hazai decolorata-i az ssp. austriaca BEURET alfajjal azonosítja, de ezt nem indokolja. Inkább hímje változékony, amelyen a csillogótól a fekete behintésű palakékig, minden árnyalat előfordul. Rögzített bakonyi lelőhelye: 39 (31. térkép) 1 a, b, c 18 a 42 a 57 a, b, c 74 a,b 89 2b,c 20 43 58 76 92 3a,b 22 a, c 46 60 81 95 4 a, b, c 25 c, f, g 48 64 82 97 a, b 5b,c 37 49 67 85 10 a, b 39 52 68 86 11 a 40 53 69 b 87 99. Everes alcetas (HOFFMANNSEGG, 1804) Palakék boglárka (37. kép) (syn.: coretas OCHS.) Faunakomponensként történő besorolását meglehetősen komplikálttá teszi az a tény, hogy elterjedése máig sincs pontosan feltérképezve. Euroszibériai areájának közelítőleg ismert határai és benne foglalt lelőhelyei alapján többközpontú, dél-kontinentális faunaelemnek tartható. Elterjedése ezen belül is rendkívül sporadikus. Abban azonban biztosak lehetünk, hogy ez az area a valóságban sokkal tömörebb, mindössze felismerhetőségének nehézségei okozzák közép- és dél-európai adatainak hiányát. Megjegyzendő az is, hogy a legtöbb nem hivatásos gyújtó és kutató az egész Evére s-nemet bizonyos fokú mellőzöttséggel kezeli, ami az adatmennyiségben óhatatlanul jelentkezik. Semisilvicol, mezofil faj, amely kedveli a lomberdők közelségét. Országszerte, így a Bakonyban is ritka, népességei alacsony példányszámúak. Az első alcetas a hatvanas évek második felében került elő. Máig a Bakony 11 pontjáról jutottunk újabb adatokhoz. A Keleti-Bakonybdl nem ismert, az Eszaki-Bakonyban is csak két helyen tenyészik. A decolorata-hoz való hasonlósága miatt elkülönítése nehéz, a fajt ehhez be kell gyűjteni. Mint minden ritka bakonyi nappali lepkét, veszélyeztetettnek kell tartanunk, de fentiek miatt a befogását tiltó rendeletek meghozatala értelmetlen. Előhelyi védelmére kell nagyobb súlyt helyezni. Nem védett faj ! Bakonyi státusza: 2. A bakonyi alcetas megegyezik a horvát karsztvidékről leírt nevezéktani törzsalakkal. Rögzített bakonyi lelőhelye: 12 (31. térkép) lb 4 b lia, b 37 48 64 3 b 5 b 22 c 42 a 49 67 9. nem: Cupido SCHRANK, 1801 Törpe boglárkák Generikus és szubgenerikus helyzetük tisztázatlan. A nem fajainak hátsó szárnyán hiányzik a faroknyúlvány, ez az egyik alapvető jellegzetesség, ami az Everes fajoktól elkülöníti. Ezért nem alkalmaztam a két hazai taxon szubgenerikus besorolását az Everes-genus alá. Ugyancsak elképzelhetetlennek tartom, hogy az összes törpeboglárka fajra a Cupido-nemet egységesen