Dietzel Gyula: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 21. - A Bakony nappali lepkéi. (45 színes fotóval) (Zirc, 1997)
A fajok részletes jellemzése
Nem védett faj. Bakonyi státusza: nem minősíthető. 7. nem: Syntarucus BUTLER, 1901 Vándor boglárkák — Syntarucus pirithous (LINNAEUS, 1767) Keleti boglárka (syn.: telicanus LANG) Pontomediterrán elterjedésű faj, amelynek tenyészése az '50-es években bizonyított volt a Keszthelyi-hegységtől délnyugatra, a Kis-Balaton területén levd Diás-szigeten. Ott jelenleg már nem él, de vándorhajlamú faj lévén, a Balaton-felvidéken való feltűnése bizonyosra vehető. Vas megyében Nyíró M. fogta 1944-ben. Nem védett faj ! 8. nem: Everes HÜBNER, 1819 Törpe boglárkák 97. Everes argiades (PALLAS, 1771) Ékes boglárka (syn.: tiresius ROTT., amyntas SCHIFF.) Az eurázsiai mérsékelt égöv teljes hosszában előforduld, többközpontú faj, amely tág ökológiai igényeiből fakadóan a zárt erddk és a száraz sztyepprétek kivételével mindenütt előfordul, de sehol sem gyakori. Nagyon sok bakonyi adatával rendelkezünk, de a publikációk, valamint a Bakonyi Természettudományi Múzeum anyaga alapján megállapítható, hogy lelőhelyein többnyire egy példányban gyűjtötték. Április-májusban az elsd, majd július közepétől szeptember elejéig a második nemzedéke repül. Egyes évek meleg, hosszú őszén október közepén egy részleges nemzedéke is kifejlődhet, amely kisebb méretű és eresebben kék színű. Ha jelentéktelen mértékben is, de lassú gyérülése nyomon követhető. Nem védett faj. Bakonyi státusza: 4. A hazai populációk megegyeznek a dél-oroszországi (Szamara) nevezéktani törzsalakkal. Nőstényei meglehetősen változékonyak, gyakoriak a kék szárny középterű példányok, olykor az egész hátsd szárny csillogóan kék. Egyébként az ivari kétalakúságból eredően hímje kék, nősténye barna, ami az Everes-nemre jellemző. Méretének változása egy nemzedékén belül is jelentós, de általában a tavaszi imágók kisebbek. Leírt eltérése a Bakonyból még nem ismert. 98. Everes decolorata (STAUDINGER, 1886) Fakó boglárka (syn.: décolora STGR., sebrus HBN.) Mészkedvelő, mediterrán faj, amelyet hosszú iddn át az argiades varietas-aként ismertünk, így a hazai faunának is csak az évszázad közepe óta tagja. Elterjedésének nyugati határa a szomszédos Karintia, keleten pedig egészen a Fekete-tenger nyugati partvidékéig megtalálható. A Dunántúli-középhegység dolomitján, a lejtdk déli oldalain gyakran előfordul. Elsd nemzedéke május elejétől június közepéig repül. A második generácid rajzása meglehetősen nyújtott, július végétől egészen szeptemberig tart. A nőstények módfelett passzívak, s így ritkán kerülnek szem elé. Megkülönböztetésük a következd ritka fajtól, csak elfogásuk után lehetséges. Meghatározása a nem mindig egyértelmű fonák rajzolatelemek miatt — tekintettel az itt rejlő faji bélyegekre — nem könnyű. Életmódja, élőhelyeinek elhelyezkedése olyan, hogy kikerüli a környezetkárosító hatások nagy részét. Kultúrterületeken vagy azok közelében csak egyes elkóborolt példányai tűnhetnek fel, így veszélyeztetettsége még nem áll fenn. Nem védett. Bakonyi státusza: 4. A fakó boglárka alfaji helyzete tisztázatlan. Egyes szakirodalmak (HIGGINS-RILEY, 1970) szerint a nevezéktani törzsalak Magyarországról vagy Bulgáriából származik. Staudinger a