Dietzel Gyula: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 21. - A Bakony nappali lepkéi. (45 színes fotóval) (Zirc, 1997)

A fajok részletes jellemzése

Az elmúlt 40 évben déli-bakonyi felbukkanásáról nincs tudomásom. A régebbi irodalom (KOVÁCS , 1953) Dörgicséról és Tihanyból említi. Újabb bevándorlását RONKAY L. (1986) közölte. 1993. június 25-én a Kis-Papod (Veszprém) alatti Zabok-völgyben 31 év után újra felbukkant a faj. Kopulálva repült egy teljesen lerongyolódott nősténye és egy kevésbé lerepült hímje. 1994. június 9-tol több helyen gyűjtöttem a pandora-t, de nagyobb példányszámra sehol sem akadtam. Tényként talán korai lenne leszögezni, de nagyon valószínű, hogy 1994-ben bakonyi tenyészésű egyedei repültek. 1995-ben kevés egyedét figyelhettem meg. 1982-ben védetté nyilvánították. Bakonyi státusza: a vándorlepkéket nem tartottam mindsíthetdnek. Rögzített bakonyi lelőhelye: 8 (22. térkép) lb 6 c 24 a 92 5b,d 14 25 g 96 V. család: RIODINIDAE Mozaiklepkék 1. nem: H a m e a r i s HÜBNER, 1819 Kockáslepkék 79. Haemaris lucina (LINNAEUS, 1758) Kockáslepke Észak-mediterrán, umbrofil faj, amelynek elterjedési területe az Ibériai-félszigettől Oroszország középső részéig húzódik. A Bakonyban általánosan elterjedt — kissé gyakoribb az északi, nedvesebb területeken —, de tömegesen sehol sem lép fel. Az ismert gyűjtési adatok szerint már április közepén megjelenik, s az első nemzedék repülése júniusra véget is ér. A második nemzedék július második felétől augusztus végéig látható, ez példányszámban és méretben is valamivel kisebb. Nyílt területeken, réteken, kaszálókon nem fordul eld. A ligetek, erddk tisztásain, félárnyékos erdei utak mentén a betűző napfény foltjain, többnyire szemmagasságban, félig nyitott szárnyakkal a leveleken ül. Folyamatosan ritkul, nyári generációja már kifejezetten szórványosan jelenik meg. Az erdőket érd környezeti ártalmak, a szennyezés a lucina-X sem kíméli. Csak széleskörű bakonyi elterjedése miatt sorolhatjuk a veszélyben még nem lévd fajok közé. Nem védett. Bakonyi státusza: 4. A Bakonyban tenyésző lucina az angliai törzsalakkal azonos. Rögzített bakonyi lelőhelye: 29 (24. térkép) 1 b 10a 39 53 74 a, b 89 2b 11 b 42 c 64 79 92 3b 12 43 66 80 97 a, b 4b 22 c 47 67 85 98 5a 26 52 70 86 VI. család: LIBYTHEIDAE Csdröslepkék 1. nem: L i b y t h e a FABRICIUS, 1807 Csőröslepkék 80. Libythea celtis (LAICHARTING, 1782) Csőröslepke (20. kép) Holomediterrán faj, amely 1945-ben lépte át addigi elterjedésének északi határait — s bár lassú terjeszkedésére korábban is utaltak jelek —, lökésszerű kitörésekkel a Kárpát-medence jelentős részét meghódította és számos helyen azóta is tenyészik.