Dietzel Gyula: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 21. - A Bakony nappali lepkéi. (45 színes fotóval) (Zirc, 1997)
A fajok részletes jellemzése
dó népességek, a keveredés nyilvánvalóan megszakítás nélküli. Kutatásaim során már évek óta súlyt helyeztem a niobe alfaji kérdéseinek bakonyi vonatkozású vizsgálataira, s nagyon hajlok arra a véleményre, hogy a fajnál egy evolúciós szétválási folyamat indult meg, s egyes helyeken már a semi-species (félfaj) stádiumához közelít. Köztudomású volt, hogy a Bakonyban mindeddig csak olyan niobe példányok kerültek eld, amelyeken az ezüstös pikkelystruktúra csak a gyöngyfoltsor közepén alakult ki. 1991-ben a Déli-Bakonyból előkerült a teljes gyöngyházfénnyel rendelkezd, törzsalakkal azonos rajzolattípusú niobe is, melynek napjainkig egyre több példánya bukkan fel. Klímaviszonyoktál független eltérésről lévén szó — a fordított helyzet — a var. eris kizárólagos jelenléte és nem az ezüstfoltos népesség fokozatos, de jól követhető megerősödése lenne a logikus. A zirci Bakonyi Természettudományi Múzeum gyűjteményét több kutatá — Rézbányai L., Ronkay L., Peregovits L. — revideálta, közte természetesen a nem jelentéktelen niobe anyagot is. Az ennek alapján felállított gyűjtemény adatközlése (PODLUSSÁNY-TÓTH, 1981) szerint az ssp. laranda és az ssp. austriaca, mint revízió után elkülönített alfajok szerepelnek. Ugyancsak e fajjegyzék szerint azonban ezek együtt repülnek például a bándi Miklós Pálhegy körzetében. Ez az anyag saját gyűjtéseimből került a múzeum anyagába, így természetes volt, hogy újra felülvizsgáltam saját, nagysorozatú anyagomat is. Ezt összevetettem az időközben Kab-hegyről is megkerült mobe-anyaggal, ahol a faj szerencsére nagy számban él. Mint már említettem, mindkét niobe típus repül a két résztájon, s hasonló a helyzet a szárazabb Keleti-Bakony gyenge népességével is, csak ott — Hajmáskér, Öskü — az austriaca alak a gyakoribb. A Tapolcai-medencéből nem került elő, s nincs adat a Keszthelyi-hegységből sem. Miután az ismert kevésszámú, Eszaki-Bakonyból származó adat mindegyike a déli határterületről származik, csak a már említett, számottevőbb népességgel rendelkező résztájak mo&e-alakjai képezhetik a vita tárgyát. Visszatérve a Bakonyi Természettudományi Múzeum m'obe-anyagának meghatározására, „együttrepültté" tett alfajaira, le kell szögeznem, hogy ez így lehetetlen. A két szétválasztott alfaj együttes jelenléte a körülbelül fele-fele arányú keveredés mellett, már régen a teljes összemosódás állapotát kellett volna hogy elérje. A jelenséget csak a fenokopia fennállására nem foghatjuk, ahhoz a két résztáj klíma- és ökológiai viszonyai túlságosan is hasonlóak. Véleményem szerint a Balaton-felvidéki niobe-k a Verity által leírt alfajhoz csak részben közelállók. Attól az utóbbi éppen éles rajzolatával válik le. Összegezve az elmondottakat, szerintem a Balaton-felvidéken is az ssp. laranda repül, de az éghajlatban mutatkozd, nem túl jelentós különbségek, az ott állanddan tenyészd népesség morfológiájában jobban megmutatkoznak. A Déli-Bakonyban a Balaton-felvidék klímaviszonyaihoz való hasonlóság szintén létrehoz austriaca jellegű egyedeket, de fordított népességarányban. Ilyen résztájakra bontott morfoldgiai differenciáltság — amely adott terület viszonyainak összességében mutatkozd eltérések következménye — más bakonyi fajoknál is fellelhető (pl. Euphydryas aurinia, Colias chrysotheme). A megállapítás csak akkor veszít súlyából, ha az a laza tézis, miszerint a niobe egy kezdeti szétválási folyamat alanya, helytállévá válik. Erre tökéletes bizonyságot szerezni azonban egyenlőre, s valószínű, hogy még nagyon sokáig, nem lehet. Említésre érdemes eltérései a Bakonyból nem kerültek elő. Rögzített bakonyi lelőhelye: 18 (23. térkép) 1 a,b 2c 3 a,b 4b 5 b,c 10b 11 12 13a 14 22 a, b, c 25 c,g 61 68 85 95 97 a, b 99 no
