Dietzel Gyula: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 21. - A Bakony nappali lepkéi. (45 színes fotóval) (Zirc, 1997)

A fajok részletes jellemzése

kisebb mocsaras jellegű rétjei az úrkúti mangániszap tároló környékén potenciális élőhelyei lehetnének. Itt a faj egyetlen példánya sem él és más fokozottan nedvességkedveld fajok is hiányoznak, melynek valószínűen az iszaptároló közelsége az oka! Az utóbbi fél évtizedben az összes erdővel borított területhez képest aránytalanul nagy kiterjedésű, véghasználatra ítélt fatömeg került leteremelésre. Ennek következtében a déli lejtők döntő hányadát közvetlenül éri a napsugárzás, így a felszíni vizek mennyisége tovább csökken. A csekélyszámú forrás hozama egyre kisebb, a rétek gyorsabban kiégnek, és a hegytömb teljes nappali lepke faunáján jól érezhető minőségi és mennyiségi visszaesés tapasztalható. Az orvosi vérfüvet (Sanguisorba officinalis), amely fokozott nedvességigényérdi ismert, a Kab-hegyen csak két helyen találtam, s ez a növény az ino hernyójának egyik fontos tápláléka. A Gyertyánosi-út mentén azt a vadföldet, ahol a vérfűnek egy kisebb telepe tenyészett — a közeli fakitermelés utómunkálataival, kérgezéssel, depók létesítésével — már tönkretették. Másik lelőhelyének, a korábban Torma-rétnek nevezett ino lelőhelyen — ma Tárnics-rét — még tenyészik. Itt viszont 1992-ben sok elszórt cserjével, bokorral egyetemben, szártépővel lekerepelték, aminek célja egyenlőre ismeretlen! A vérfű kipusztulása a Kab-hegyről az ino-t is veszélybe fogja sodorni, amelyben a hegy faállományának nagy mértékű és szinte egyidőben végzett letermelése is közrejátszik. Még egy mo-lelóhelyről kell szólnom, annak ellenére, hogy ezzel kapcsolatban nem tudom kizárni a téves cédulázás lehetőségét. 1992 nyarán Bartalos P. ajkai lepkész anyagának megtekintésekor két hím ino-t találtunk a gyűjteményben, Zalahaláp, Kolónia lelőhelycédulával ellátva. Az eredmény ismeretlen volt előttem, noha a kérdéses napon Bartalossal és Kartallal együtt gyűjtöttünk az említett helyen. A két példány morfológiailag távol áll a Kab-hegyi populációtól, azonosak a nyugati határszél népességével. Ezen a napon az Őrségben végeztünk gyűjtéseket, a zalahalápi kutatások csak egy rövid útbaesést jelentettek. Az adat mindezek ellenére a lelőhelyjegyzékben fel van tüntetve. A faj szerencsére még mindig fennálló tenyészését 1993-94 folyamán biztos megfigyeléseken alapuló észlelések igazolták, megfogott, majd szabadon engedett egyedekkel. Védett faj! Bakonyi státusza: 1. Endemizmusa már felfedezésének évében is nyilvánvalónak látszott, de az alfaji elkülönítést a kis példányszám és a nőstények hiánya késleltette. A vizsgálatok során megállapítottam, hogy a kab-hegyi ino önálló alfajt képvisel (DIETZEL, 1989a). A leírt alfaj az ssp. simulatrix DIETZEL, 1990. Rögzített bakonyi lelőhelye: 3 (21. térkép) 25a,b,c,e 51 a(?) 57 D 73. Brenthis hecate (DENIS et SCHIFFERMÜLLER, 1775) Barna gyöngyházlepke Mediterrán, melegkedveld faj, amely elsősorban a Bakony déli területein tenyészik, június elején néhol nagy tömegben is előfordulhat. A Balaton-felvidéken — bár több helyről megkerült — nagyobb számú népessége sehol sem található. Fő elterjedési centruma a Bakonyban a Csatár-hegytál (Szentgáli-hegyek) Padragkútig terjed, a hegylánc déli lejtőin végig tenyésző, összefüggő populációban. Erős népessége él még Zalahaláp közelében (Csilla-hegy, Kolónia), Tapolca határában és a Pécselyi-medencében. A Keleti-Bakonyban — annak ellenére, hogy az élőhelyi körülményeket jellemző mezőxerofil mikroklíma sok helyen túlsúlyban van — az irodalomban említett három lelőhely, ritkaságára utal (SZEŐKE et al., 1988). Az Északi-Bakonyból tulajdonképpen hiányzó fajnak kell