Dietzel Gyula: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 21. - A Bakony nappali lepkéi. (45 színes fotóval) (Zirc, 1997)

A fajok részletes jellemzése

kisebb mocsaras jellegű rétjei az úrkúti mangániszap tároló környékén potenciális élőhelyei lehetnének. Itt a faj egyetlen példánya sem él és más fokozottan nedvességkedveld fajok is hi­ányoznak, melynek valószínűen az iszaptároló közelsége az oka! Az utóbbi fél évtizedben az összes erdővel borított területhez képest aránytalanul nagy kiterje­désű, véghasználatra ítélt fatömeg került leteremelésre. Ennek következtében a déli lejtők döntő hányadát közvetlenül éri a napsugárzás, így a felszíni vizek mennyisége tovább csökken. A cse­kélyszámú forrás hozama egyre kisebb, a rétek gyorsabban kiégnek, és a hegytömb teljes nappali lepke faunáján jól érezhető minőségi és mennyiségi visszaesés tapasztalható. Az orvosi vérfüvet (Sanguisorba officinalis), amely fokozott nedvességigényérdi ismert, a Kab-hegyen csak két helyen találtam, s ez a növény az ino hernyójának egyik fontos táplálé­ka. A Gyertyánosi-út mentén azt a vadföldet, ahol a vérfűnek egy kisebb telepe tenyészett — a közeli fakitermelés utómunkálataival, kérgezéssel, depók létesítésével — már tönkretették. Másik lelőhelyének, a korábban Torma-rétnek nevezett ino lelőhelyen — ma Tárnics-rét — még tenyészik. Itt viszont 1992-ben sok elszórt cserjével, bokorral egyetemben, szártépővel lekerepelték, aminek célja egyenlőre ismeretlen! A vérfű kipusztulása a Kab-hegyről az ino-t is veszélybe fogja sodorni, amelyben a hegy faállományának nagy mértékű és szinte egyidő­ben végzett letermelése is közrejátszik. Még egy mo-lelóhelyről kell szólnom, annak ellenére, hogy ezzel kapcsolatban nem tu­dom kizárni a téves cédulázás lehetőségét. 1992 nyarán Bartalos P. ajkai lepkész anyagának megtekintésekor két hím ino-t találtunk a gyűjteményben, Zalahaláp, Kolónia lelőhelycédu­lával ellátva. Az eredmény ismeretlen volt előttem, noha a kérdéses napon Bartalossal és Kar­tallal együtt gyűjtöttünk az említett helyen. A két példány morfológiailag távol áll a Kab-he­gyi populációtól, azonosak a nyugati határszél népességével. Ezen a napon az Őrségben vé­geztünk gyűjtéseket, a zalahalápi kutatások csak egy rövid útbaesést jelentettek. Az adat mindezek ellenére a lelőhelyjegyzékben fel van tüntetve. A faj szerencsére még mindig fennálló tenyészését 1993-94 folyamán biztos megfigyelé­seken alapuló észlelések igazolták, megfogott, majd szabadon engedett egyedekkel. Védett faj! Bakonyi státusza: 1. Endemizmusa már felfedezésének évében is nyilvánvalónak látszott, de az alfaji elkülöní­tést a kis példányszám és a nőstények hiánya késleltette. A vizsgálatok során megállapítottam, hogy a kab-hegyi ino önálló alfajt képvisel (DIETZEL, 1989a). A leírt alfaj az ssp. simulatrix DIETZEL, 1990. Rögzített bakonyi lelőhelye: 3 (21. térkép) 25a,b,c,e 51 a(?) 57 D 73. Brenthis hecate (DENIS et SCHIFFERMÜLLER, 1775) Barna gyöngyházlepke Mediterrán, melegkedveld faj, amely elsősorban a Bakony déli területein tenyészik, június elején néhol nagy tömegben is előfordulhat. A Balaton-felvidéken — bár több helyről megke­rült — nagyobb számú népessége sehol sem található. Fő elterjedési centruma a Bakonyban a Csatár-hegytál (Szentgáli-hegyek) Padragkútig terjed, a hegylánc déli lejtőin végig tenyé­sző, összefüggő populációban. Erős népessége él még Zalahaláp közelében (Csilla-hegy, Ko­lónia), Tapolca határában és a Pécselyi-medencében. A Keleti-Bakonyban — annak ellenére, hogy az élőhelyi körülményeket jellemző mező­xerofil mikroklíma sok helyen túlsúlyban van — az irodalomban említett három lelőhely, rit­kaságára utal (SZEŐKE et al., 1988). Az Északi-Bakonyból tulajdonképpen hiányzó fajnak kell

Next

/
Thumbnails
Contents