Dietzel Gyula: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 21. - A Bakony nappali lepkéi. (45 színes fotóval) (Zirc, 1997)

A fajok részletes jellemzése

12. nem: Brenthis HÜBNER, (1819) Kerekszárnyú gyöngyházlepkék (jav. ein.) 71. Brenthis daphne (DENIS et SCHIFFERMÜLLER, 1775) Málna-gyöngyházlepke (2. kép) (syn.: chloris, ESR, nikator FRHST.) Palearktikus elterjedésű mezofil faj, melynek areáját a Magyarország Állatvilága sorozat nappali lepkéket tárgyaié kötete (GOZMÁNY, 1968) igen pontatlanul és hibásan állapítja meg. Elterjedésének keleti határa nem Közép-Ázsia, hanem a Japán-szigetek, ahol az ssp. rabdia alfaj él. A Bakonyból viszonylag kevés lelőhelye ismert, a Bakonyi Természettudományi Múzeum gyűjteményében is alig találhatd néhány példány! A '70-es évek közepéig mind az északi, mind a déli területek némelyikén nagy számban élt. Utolsó, még erds népessége a Kab-hegyen repült, míg néhány éve lelőhelyeinek és példányainak száma érthetetlen módon ott is minimálisra csökkent. Évente egy nemzedékben repül június elejétől júlis végéig, de teljesen lerepült nőstényeit még augusztus második felében is láttam. A Hajagok tömbjéből szinte teljesen eltűnt, és a Déli-Bakony számos pontján sem él már. A Pécselyi-medencében még látható, de ott is erősen megritkult. Gyöngyházlepkéink között a paphia-vsd (nagy gyöngyházlepke) együtt egyedszámbeli visszaesése a legszámottevőbb. Ennek oka az általános környezetszennyezésben és az indokolatlan kemizálásban keresendő. Nem védett faj! Bakonyi státusza: 3. Rajzolatelemei ritkán térnek el a megszokott habitusképtál, nagysága variál. A Bakonyból egyetlen — irodalomban is rögzített — eltérése, az ab. obscura ismeretes, a Hajagokbál került eld 1971-ben (jellemzője a szárnyak színén vízszintesen összefolyó foltrendszer). Ezt a fajt is a Bécsi-medencéből származó példányok alapján írta le Schiffermüller, s ezektől a bakonyi daphne sem tér el. Rögzített bakonyi lelőhelye: 24 (21. térkép) 1 a, b, c 22 a,b 39 51 a 69 a, b, c 84 2 b, c 25 a, c 42 a, c 52 79 85 3b 26 44 57 b,c 80 86 5 a, b, c 33 45 58 82 97 a 72. Brenthis ino (ROTTEMBURG, 1775) Lápi gyöngyházlepke (19. kép) (syn.: dictynna HBN., parthenie BGSTR., adula FRHST.) Mérsékelt övi montán-szubalpin faj, amelynek magyarországi élőhelyei hosszú időn át rejtve maradtak, elsősorban a Dunántúlon. A hetvenes évek elején előbb az Alpokaljáról, majd 1978-ban a Kab-hegyről került elő'. Az utóbbi helyen elsősorban dús vegetácidjú, nedves réteken, nyiladékokban repül. Nagyon ritka, egy évtized alatt mintegy kéttucatnyi példánya került befogásra, és nem egészen ugyanennyi a megfigyelt és megfogását követően szabadon engedett példány. A hegytömb faunisztikai vonzáskörzetének több pontján megtaláltam, de egyidoben és egy helyen kettőnél több egyede sohasem fordult eld. 1991-ben nem találtam meg az ino-t, viszont 1992 június közepén a Kanászkert völgyében friss hímjét láttam. A Városi-kaszáid nevű déli területen pedig 10 nappal később, egy lekopott nősténye repült. A Kab-hegyi csapadékviszonyok, bár kedvezőbbek a Déli-Bakony átlagánál, nem biztosítanak elegendő vízmennyiséget a higrofil fajoknak. így az ino — mérsékeltebb nedvességigénye ellenére — a fogy átkozd félnedves réteken nem tud nagyobb egyedszámban tenyészni. Az északi területek