Dietzel Gyula: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 21. - A Bakony nappali lepkéi. (45 színes fotóval) (Zirc, 1997)

A fajok részletes jellemzése

9. nem: Melitaea FABRICIUS, 1807 Mezei tarkalepkék 58. Melitaea cinxia (LLNNAEUS, 1758) Réti tarkalepke Euroszibériai policentrikus faj, amelyet a Bakonyban is mindenütt megtalálhatunk. Májusban helyenként gyakori, rajzása a hónap elsd felétől június végéig tart. Nőstényei hosszú életűek, még július első harmadában is aktívak. A régebbi magyar (ABAFI-AIGNER, 1905) és néhány korszerűbbnek tartott újabb nyugati szakirodalomban (DEVARENNE, 1983) említett augusztusi nemzedékét sohasem találtam. Komolyabb mértékű ritkulását előidéző veszélyeknek egyenlőre nincs kitéve, csak a művelt területek terjeszkedése szorította ki néhány régebbi lelőhelyéről. Nem védett faj. Bakonyi státusza: 5. GOZMÁNY (1968) az alsó-ausztriai ssp. delia DEN. et SCHIFF.-hez sorolja. A vendvidéki cinxia ezzel valóban azonosnak tűnik, a bakonyi népesség azonban ettől eltér. Elsősorban a nőstényeknél fedezhetők fel jelentékenyebb eltérések. Az alpokaljai populácié (Őrség, Vendvidék, Kőszegi-hegység) d/ma-népessége más klimatikai körülmények között és magasabb nedvességtartalmú élőhelyeken tenyészik. Több egyedi eltérését írták le, amelyek közül az ab. mocsaryi egy hímje a Kab-hegyrol 1992 májusában került meg. Részlegesen elsötétedett, szubmelanotikus egyedei ugyanabban az időszakban és helyen nem voltak ritkák. 59. Melitaea phoebe (DENIS et SCHIFFERMÜLLER, 1775) Nagy tarkalepke (syn.: phoebe KNOCH, paedotrophos BGSTR.) Többközpontú areája Közép-Európától az Amurvidékig terjed. Melegkedveld, de azon belül tág tűréshatárú faj. A szárazabb, délies kitettségű lejtőkön, sztyeppréteken nagyobb számban repül, mint a nedves patakvölgyekben, s ez az élőhelyi különbség az adott populációk morfológiájában is megmutatkozik. A nyirkosabb klímaviszonyok között fejlődő phoebe dúsabb rajzolatú és alapszíne élénk tűzvörös. A Déli-Bakonyban gyakoribb, mint az északi területeken, s egyes helyeken második nemzedéke nagy tömegben repül (Aszdfd, Pécsely). Elsd nemzedéke május-júniusban rajzik, a második július közepe táján jelenik meg, s ez a rajzás augusztus végéig tart. A nagy tarkalepke bakonyi elterjedési adatai, tömegviszonyai alapján nem tekinthető veszélyeztetettnek. Nem védett faj. Bakonyi státusza: 5. Erds szárnyizomzatú faj, igen jdl repül, ezért — véleményem szerint — a korábbi szakirodalomban (GOZMÁNY, 1968) említett alfaji feltérképezése, szelektálása a tartós populáció átfedések miatt nem tarthatd fenn. A törzsalakkal azonos népessége mellett még három hazai alfaját rögzítették; ssp. malvida FRHST., ssp. ottonis FHRST. és ssp. kovácsi VARGA, amelyeknek fenokopikus egyedei szinte mindenütt felbukkantak, s ezek nagy száma is az elkülönülés ellen szól. Míg az átfedés jelensége az alfaji elkülönítést cáfolja, addig lehetővé teszi a faji leválasztást. így az ssp. kovácsi-t a már korábban bevezetett ogygia FRHST. néven önálló faji rangra lehetett emelni. Változékony faj, mint nemének többi faja, de egyedi eltérései ritkák. Egyetlen leírt aberrációja került eld a Bakonyból — az ab. geyeri — amelyet Németh L. gyűjtött a Tapolcai-medencében. Rögített bakonyi lelőhelye: 44 (17. térkép)