Marián Miklós: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 20. - A Bakony hegység kétéltű- és hüllőfaunája (Zirc, 1988)

A fajok ismertetése

60 70 80 90 00 10 20 70 80 90 26. ábra: A mocsári teknős (Emys orbicularis) lelőhelyei a Bakonyban és elterjedése Európában Abb. 26: Die Fundorte der Europäischen Sumpfschildkröte (Emys orbicularis) im Bakony-Gebirge und ihre Verbreitung in Europa. Eurázsiái-mediterrán faunaelem. Az Ibériai-félszigettől Közép- és Dél-Európán át a Kaspi-tengerig és Iránig, délen Észak-Afrikáig és Elő-Ázsiáig az alacsony fekvésű területeken mindenütt megtalálható. Az északnyugati állomány behurcolt példányokból áll (26. ábra). Magyarországon a sík- és alacsonyabb dombvidék állóvizeit, a folyók holtágait és a mocsarakat lakja. Az Alföldön nagy területeken kipusztult. A hegyekbe általában nem hatol fel. A Dunazug-hegységben ugyan 280 m tengerszint feletti magasságban is előkerült, de valószínű, hogy betelepített egyedről van szó (SZABÓ 1956). A Bakony-hegységben az utolsó, biztos előfordulási adatok Gyulafirátótra vonatkoznak. Ügy tűnik azonban, hogy innen is kipusztult, miután 13 év óta nem sikerült újra kimutatni. A Gyulafirátóti-halastó mellett Hadnagy László évtizedekkel ezelőtt többször gyűjtötte fiatal és kifejlett egyedeit. Az 1906-ban létesített halastó helyén mocsár volt, így nem lehetetlen, hogy már eredetileg élt ott ez a hüllőfaj. Az is lehetséges, hogy betelepítették a halastóba (Hadnagy László levélbeli közlése). Bah József 1974-ben fogott ugyanitt egy példányt. Azóta, a rendszeres keresés ellenére sem került újra elő ez a faj (Bali József levélbeli közlése.) Ilosvay György említ egy Balatonedericsnél fogott példányt, melyet fogságból szökött állatnak tart (ILOSVAY 1985). Balaton-parti hiánya annál feltűnőbbnek látszott, mert, mintegy száz évre visszamenőleg, több szerző közű itteni jelenlétét. MÉHELY (1897), ENTZ és SEBESTYÉN (1942), FEJÉRVÁRY LÁNGH (1943)