Marián Miklós: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 20. - A Bakony hegység kétéltű- és hüllőfaunája (Zirc, 1988)

A fajok ismertetése

15a Lacerta agilis LINNAEUS var. rubra LAURENTI A fürge gyík vöröshátú változata Kutatási területünkön is előfordul a fürge gyíknak ez a szép színváltozata. Az állat egész hátoldala és a farok felső része egyszínű bőrbarna, rozsdavörös, vagy zöldes-barna. Élőhelye, életmódja megegyezik a törzsalakéval. A mai rendszertani munkák nem különítik el a tipikustól. A vöröshátú változatról a következő lelőhelyekről van bizonyító példány a gyűjteményben, illetőleg rendelkezünk megfigyelési adattal: Farkasgyepű, Vas-rét: 1966.07.20., M - Gyulafirátót, nyirkos-rét: 1977, Ba - Huszárokelőpuszta: 1959, Sz - Kisszépalmapuszta: 1965, M - Móricháza: 1959, Sz,- Pápateszér: 1975.05.03., Máj F. - Halász-tó környéke (Németbánya): 1975.07.09., I-Szi - Zirc,: 1983.04.10., Holl F.-Dobos A.-BoUa T.-, 1983.05., Sebők P. 31. kép. 16. Podarcis muralis muralis (LAURENTI) - Fali gyík Teljes hossza: 66 128-148 mm, 99 122-155 mm, testhossza: 66 52-54 mm, 99 56-59 mm, farokhossza: 66 74 -94 mm, 99 66-96 mm. Lelőhelyei: Badacsony: 1973.10.01., T - Badacsonyörs, arborétum: 1976.07.29., T - Balaton-part környéke: 1942 (ENTZ-SEBESTYÉN 1942), - Bise kő (Balatongyörök): 1948.04.15., K - Csóka-kő (Cserszegtomaj): 1957.03.20., K; 1983.08.01., T - Csúcs-hegy (Tihany): 1972.03.17., K - Döbrönte, a vár kövein: 1982.10.24., T - Gaja-völgy (Bakonynána): 1974, T - Gát-hegy (Bakonybél): 1972.08.22., I-Szi - Jutas-erdő (Veszprém): 1976.04.01., Ba - Király-kút (Ugod): 1972.07.22., I - Kisbakony, mészkőfejtő: 1966.08.26., K - Kovácsi-hegy, barlang mellett: 1956.07.14., K; 1960.09.03., K - Kőris-hegy: 1973.10. 07., B - Odvas-kő szikláin (Bakonybél): 1970.05.14., T; 1972.08.27., B; 1972, T; Odvas-kő-barlang: 1972. 08.02., B - Sűrű-hegyi ördög-lik-barlang: 1973.10.07., B; a barlang körüli sziklafeltöréseken: 1974.02. 17., B - Nagy-Som-hegy (Bakonybél): 1987.06.25., T - Sajkod (Tihany): 1972.03.17., K - Sátor-magasa (Vállus): 1954.10.23., K - Somló, kilátó előtti kaszáló: 1978.07.07., Wolf E.; a vár romjain: 1978,1 - Sümeg: 1983.07.24., I-Sebők T. - Szent-György-hegy (Hegymagas): 1979.05.08., T - Szent-György-hegy (Raposka): 1979.05.08., T - Szigliget, várromon: 1955.07.24., K; a vár szikláin: 1982.06.28., T - Tátika, várromon: 1951.06.24., K; Tátika: 1982.07.28., I - Veszprém, lakott terület: 1976.05.21., Ba; 1976.07. 02., I; 1976.08.09., Ba; 1976.09.12., Ba - Vinye, vasúti aluljáró falán: 1977.07.25., Galambos I. (28. ábra). Mediterrán eredetű faunaelem. Elterjedési területe: Közép-, és Dél-Európa. Északon Belgiumig és Hollandiáig, délen Közép-Spanyolországig terjed az areája. Az egész Appennini-és Balkán-félszigeten honos és KisÁzsiában is előfordul (28. ábra). A déli hegyvidékeken 2000 m-ig is felhatol. Magyarország hegy- és dombvidékein szigetszerűen elszórt foltokban élnek populációi. A Bakonyhoz legközelebb a Dunazug-hegységben él (SZABÓ 1956). Vizsgálati területünkön szórványosan található. Leginkább a Balaton északi partját övező hegyek szikláin és várromjain került elő. Adataink bizonysága szerint ezen a tájon, több helyen, az utolsó évtizedek növekvő emberi behatása ellenére is folyamatosan fennmaradt. (Például a Tátikán 1952-1982-ig kimutatható a jelenléte.) Balaton-parti előfordulásáról csak régebbi adatokkal (ENTZ-SEBESTYÉN 1942, KEVE 1972) rendelkezünk. Valószínű azonban, hogy - az utóbbi évek nagy idegenforgalma és építkezései ellenére is - léteznek itt kis kolóniái. A valódi Bakonyból főként az Északi-Bakony lelőhelyeiről ismerjük. A fali gyík elsősorban a napsütötte sziklák, kövek, kőgörgetegek száraz biotópjaiban él, de a ritkás, világos erdőkben éppúgy megtalálható, mint a csak kissé nedves patakvölgyekben. Kultúrterületeken, (szőlőkben, kertekben, romokon), sőt lakott helyek építményein, így Veszprém város egyes utcáin is előkerült (BALI 1982). A déli kitettségű, napos helyeket előnyben részesíti. Március végén ébred téli álmából. Ha azonban a korai, huzamos napsütés jól felmelegíti a köveket, amelyek réseiben a téli fagy elől meghúzódott, hamarabb előjön. Február 17-én (1974) rendkívül száraz, napos időben sütkérező Podarcis muralist figyelt meg az ördöglik-barlang szikláin Bankovics Attila. Általában laza kolóniában él. A májusi párosodási időben a hímekrevirekben tanyáznak és gyakran vívnak konkurenciaharcot egymással. A nőstény június-júliusban 6—8 pergamenszerű-héjú, fehér tojást rak sziklarepedésekbe, a kövek között felgyülemlett földbe kapart lukakba. A tojások 5-6 x 14-15 mm nagyságúak (FUHN-VANCEA 1961). Az embriók, a nap melegítő hatására kb. 8 hét múlva, augusztus végén érnek meg és bújnak ki az ivadékok a tojásból. Kétéves koruk után lesznek ivarérettek. Október végén húzódik kövek, mohapárna alá, esetleg kis rágcsálók járataiba téli álomra. Legkésőbbi megfigyelési adatunk: október 24. (1982), Döbröntén a vár kövein (Tóth Sándor). A fali gyík rendkívül gyors mozgású, jól kúszó és ugró hüllő. A majdnem függőleges sziklafalon is fölmászik. Üldöztetés esetén egyik kőről a másikra veti magát, amíg rejtekhelyén - amelytől nagyobb távol-