Marián Miklós: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 20. - A Bakony hegység kétéltű- és hüllőfaunája (Zirc, 1988)
A kétéltűek és hüllők védelme
- Az amfibiáknak sokkal inkább szükségük van szaporodásukhoz, fennmaradásukhoz a kis időszaki vizekre, tócsákra, mint a nagy tavakra. A mai tendencia szerint a kultúrterületek körzetében, vagy az utak mentén fekvő kis vizeket, nedves, sasos réteket, kis mocsarakat, agyag (kubik) gödröket szeméttel, törmelékkel feltöltik. így megszüntetik számos kétéltű- és hüllőfaj biotópját, szaporodási lehetőségét. Ezek az állatok akár 200-300 m kiterjedésű sekély, kis vizekkel is megelégszenek, ha némi vegetáció van bennük és környezetükben. fontos, hogy a víz^az újonnan létesített biotóp a megszokott helyen legyen. Amint az előzőekben láttuk, a varangyok, levelibékák évről évre ugyanazt a szaporítóhelyei keresik fel. Még azután is megjelennek ott két-három éven át, ha az ember a vízállást megszüntette, a szaporodást lehetetlenné tette. így természetesen egymás után több évi generáció létrejötte válik lehetetlenné és végül az állomány megszűnik azon a területen. Jól megfelelnek új élőhely kialakítására a kavicsbányák, és agyagbányák gödrei. Különösen ha oldalukon egy-két helyen lejtőt képeznek ki. A csapadék- és talajvízből rendszerint megfelelő mennyiségű víz gyűlik meg bennük. Némi növényzet is hamarosan megtelepszik. Folyamatosan ügyelni kell arra, hogy a lejtőket a növényzet ne lepje be és a vizet bokrok, magas termetű parti fák ne árnyékolják. A hüllők számára egy-egy kőomlásos terület, vagy felhagyott kőbánya háborítatlanságának biztosításával létesíthető megfelelő új biotóp. Erdős területen kis befektetéssel a patakok mentén lehet nedves területeket kialakítani. (Holt patakmedrek vizének megtartása, nedves, sasos, kakás rétek létesítése). Mélyen fekvő erdővágásokban, völgy fenekeken a pocsolyák vizének megőrzésével teremthetünk jó szaporítóhelyei gőte- és békafajaink számára. Fontos petézőhelyek a földutakon keletkezett mély, csapadékvízzel telt keréknyomok is. Ilyenek nehéz erdészeti járművekkel, a téli félév alatt tervszerűen is készíthetők és hosszú ideig fenntarthatók. Amfibiáink, reptiliáink egy része a Bakony kis mocsaraiban, lápáiban él és szaporodik. Valódi mocsarat mesterségesen létesíteni rendkívül nehéz. A kiszárított mocsár az eredetivel egyező minőségben többé nem állítható vissza. Ezért e kis mocsarakat meg kell menteni a lecsapolástól. Óvni kell a magasra növő fák árnyékoló hatásától, a trágyázástól, trágyalétől, mérgező anyagoktól, szemét- és törmeléklerakástól. Évről évre a békák (barna és zöld varangyok, leveli békák), gyíkok (főleg törékeny- és fürge gyíkok) és kígyók, (vízisiklók, erdei siklók) százait tapossák el a Bakony erdeiben és a Balaton mentén vezető nagyforgalmú utakon közlekedő járművek. Főleg a tavaszi vándorlás során - amikor az utakat is tömegesen keresztezik a békák - kerül sok állat a jármüvek kerekei alá. Sokezer varangy és levelibéka életét lehet megmenteni, ha az ezek által - helyhűségük miatt - rendszeresen érintett útszakaszok alatti átereszeket tisztán tartják, vagy 30-40 cm átmérőjű csövekből ilyeneket létesítenek. (A Német Szövetségi Köztársaságban, egyes helyeken 40-50 cm magas plasztik kerítéssel terelik - a tölcsérelv szerint - a békatömegeket az átereszekhez.) Célszerű a békák vándorlási útvonalán a közlekedési út elérése előtt új vízibiotópot létesíteni, amelyet idővel az állatok birtokukba vesznek és az út mentesül a békatömegektől. A herpetofaunát érinti a tavi- és kecskebéka élelmezési célra való gyűjtése, amely évente néhány száz mázsa súlyú béka összefogdosását jelenti. A természetvédelmi rendelet engedélyezi e fajok gyűjtését a mesterséges halastavakban. Sajnos a gyűjtés sok esetben nemcsak a tógazdaságokban, de a természetes vízibiotópokban (és sokszor mértéktelenül) folyik. A különböző környezeti és antropogén ártalmaktól sújtott élőhelyek állományára ez a ténykedés is károsodást jelent. Megszüntetné ezt a problémát, ha a hazánkban még kezdeti állapotban lévő békatenyésztés eredményesen termelő üzemmé fejlődne. A Bakony egyes tavai, kis mocsarai partján heverő agyonvert békák, az erdei utakon olykor látható, szétvagdalt törékeny gyík tetemek, fákra, bokrokra aggatott erdei sikló, rézsikló, vízisikló hullák bizonyítják, hogy még sok és a jelenleginél hathatósabb természetvédelmi oktatásra, fölvilágosító munkára van szükség az iskolákban és az erdei munkások, turisták között. Herpetofaunánk fennmaradása természetvédelmünk hatékonyságától függ.
