Marián Miklós: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 20. - A Bakony hegység kétéltű- és hüllőfaunája (Zirc, 1988)

A herpetofauna jellemzése

Balaton és Balaton-felvidék: A Balaton vízparti zónájában, emberi település kkel telezsúfolt sávjában, meg a Balaton-felvidék és a Keszthelyi-hegység hegyes-völgyes, bokros-kopáros, erdőkkel, szőlőkkel, gyümölcsösökkel borított táján a herptiliák nagyobb fajszámban élnek. A hazai 15 kétéltű faj tekintélyes része 11 species, illetőleg subspecies került itt elő. (Triturus c. eristatus, Triturus v. vulgaris, Bombina bombina, Pelobates fuscus, Bufo bufo, Bufo viridis, Hyla a. arborea, Rana arvalis wolterstorffi, Rana dalmatina, Rana esculanta, Rana ridibunda). A hüllők közül a Magyarországon számon tartott 15 faj közül 9 él itt. (Emys orbicularis, Lacerta a. agilis, Lacerta v. viridis, Podarcis m. muralis, Anguis f. fragilis, Elaphe l. longissima, Coronella a. austriaca, Natrix n. natrix, Natrix t. tessellata). Euritop elterjedésű, sík- és dombvidéki állatok ezek. Kivétel a stenotop típusú Podarcis m. muralis. Az Emys orbicularis rendkívül ritka a területen. A tájat két faj jellemzi. A Balaton-vidék karakter faja a tipikusan vízi élőhelyhez kötött Natrix t. tessellata, amely a Bakony környezetében csak itt fordul elő. A Balaton-felvidék jellemző faja a köves, sziklás területeket, romokat lakó Podarcis m. muralis. Domináns fajok: a kétéltűek közül a szárazföldi életmódot folytató Rana dalmatina és a vízhez kötött Rana ridibunda, a hüllők osztályából a Natrix n. natrix. Megállapítható, hogy a Bakony déli lábánál fekvő területen (Balaton-part és Balaton-felvidék) némileg más jellegű herpetofauna alakult ki, mint a hegység északi lejtője előtt elterülő tájon (Bakonyalja). Mindkét területen túlnyomó többségben sík- és dombvidéki fajok élnek, amíg azonban az északiakat az általában laza talajon előforduló barna ásóbéka, a délieket egy köves, sziklás aljzatot kedvelő faj, a fali gyík jellemzi. Az Északi- és Déli-Bakony: A szoros értelemben vett Bakony-hegység erősen tagolt tönegét cseres-tölgyesek, gyertyános-tölgyesek, kisebb részben fenyvesek, különösen keleten nagykiterjedésű mezőgazdasági kultúra fedi. A kétéltűek 13 faját, illetőleg alfaját (Triturus alpestris bakonyiensis, Triturus c. eristatus, Triturus v. vulgaris, Bombina bombina, Bombina variegata, Pelobates fuscus, Bufo bufo, Bufo viridis, Hyla a. arborea, Rana arvalis wolterstorffy, Rana dalmatina, Rana esculenta, Rana ridibunda) találtuk itt. Vagyis a 15 hazai amfibia faj majdnem teljes szániban képviselve van. A hüllők közül 9 faj, illetőleg alfaj (Emys orbicularis, Podarcis m. muralis, Lacerta a. agilis, Lacerta v. viridis, Anguis f. fragilis, Coronella a. austriaca, Elaphe l. longissima, Natrix n. natrix, Natrix t. tessellata) jelenlétét mutattuk ki. A 15 magyarországi reptiliafajnak tehát csak mintegy a fele él a hegységben. Az itt honos kétéltűek és hüllők többsége széles elterjedésű sík vidéki, dombvidéki faj. A Triturus alpestris bakonyiensis, a Bombina variegata és a Podarcis m. muralis azonban korlátolt elterjedésű, montán faj, illetőleg alfaj. Ez utóbbiak e táj kétéltű- hüllő állományának hegyifauna színezetet adnak. Számarányuk következtében uralkodó fajok: az ambifibák közül a Rana dalmatina, a reptiliák sorában a Lacerta a. agilis. Különleges esetnek minősül a Pelobates fuscus előfordulása sziklás környezetben. Az Emys orbicularis ebben a résztájban is előkerült évekkel ezelőtt. A Bakony herpetofaunája összerakva az ismertetett résztájak faunáinak mozaikjait, kialakul előttünk a tágabb értelemben vett Bakony herpetofaunájának képe. 13 kétéltű faj, illetőleg altaj, vagyis a 15 hazai species túlnyomó többsége él itt. A kimutatott 8 hüllőfaj viszont a magyarországi 15 fajnak csak alig több mint a felét képviseli. A területen belül - a fennálló természetföldrajzi és ökológiai különbségeknek megfelelően - nem alakult ki egységesen jellemezhető herpetofaunisztikai kép. A táj főtömegét képező, magasabb hegyvidéket, a stenotop, montán Triturus alpestris bakonyiensis, Bombina variegata és Podarcis m. muralis jellemzi. Utóbbit ugyan nem tartom egyértelműen hegyvidéki fajnak - bár a Bakonyban valóban hegységi, vagy sziklás területen él - miután a Zselicség dombvidékén laza, erdei talajon megtaláltam nagy populációját (MARIÁN 1987b). A táj belső magvát alkotó hegyeket övező (általában 350 m alatt) alacsonyabb hegyvidéken, domb- és halomvidéken az euritop elterjedésű kétéltű- és hüllőfajok változatos sorát találjuk, a homokos talajt előnyben részesítő Pelobates fuscusióX a vízi biotópban élő Natrix t. tessellataig. A hiányzó családokat és fajokat szemügyre véve, megállapíthatjuk az alábbiakat: A hazai kétéltűek minden családját képviselik az itt élő fajok. Nem került azonban elő a Salamandridae családhoz tartozó foltos szalamandra (Salamandra salamandra L.), pedig az alpesi gőte és a sárgahasú unka, amelyekkel általában hasonló biotópban él, jelen van. Hiányát valószínűleg azzal magyarázhatjuk, hogy lárváinak fejlődéséhez állandó jellegű, hűvös, tiszta vizű hegyipatakokra van szükség. Viszont a Bakony patakjai nyáron alig csörgedeznek, esetleg ki is száradnak. Ezért a Salamandra salamandra kimutatására nemigen lehet számítani. Legközelebbi lelőhelye a Soproni-hegységben van.