Marián Miklós: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 20. - A Bakony hegység kétéltű- és hüllőfaunája (Zirc, 1988)

A fajok ismertetése

38. kép: Rézsikló (Coronella austriaca austriaca) (Fotó: Puskás Lajos) Photo 38: Glattnatter (Coronella austriaca austriaca), (Aufnahme: L. Puskás) tó (öcs): 1971.08.24., M-MO - Odvas-kó'-baxlang (Bakonyszücs): 1974.07.07., 1 - Rezi: 1983.08.01., T - Szár-hegy (Ugod): 1975.08.14., T - Tihanyi-félsziget: 1974 (LÁNYI 1974) - Veszprém, lakott terület,' 1976.04.22., Ba; 1977.09.11. Ba - Vörös János-séd (Ugod): 1980.06.13., T - Zirc: 1972.06.16., T; pince: 1973.07.27., Dobróka F. (32. ábra). Eurázsiai-szubmediterrán faj. Elterjedési területe: Skandinávia (kb. a 63 északi szélességtől délre), Észak- és Közép-Európa, Ázsia mérsékeltövi vidékei. Délen az Ibériai-félsziget északi része, az Appennini- és Balkán-félsziget, Kis-Ázsia északi része (32. ábra). Délen, a hegyekben 2000 m magasságig is található. Magyarországon a domb- és hegyvidék nem gyakori kígyófaja. A síkságokon meglehetősen ritkán, erdőkben fordul elő. Kutatási területünkön főleg a tulajdonképpeni Bakonyból és a Balaton-felvidékről, néhány helyről került elő (32. ábra). Bozótos, vagy köves-bokros - többnyire déli kitettségű - hegyoldalakon, töltésoldalakon, kőbányák környékén, erdei tisztásokon, árkok, utak bozótjában tanyázik. Olykor nedvesebb völgyekben is megtalálható. A nagyon száraz területeket és a zárt fenyőerdőket kerüli. Téli álmából áprilisban ébred. Legkorábbi észlelése: április 22. (1976., Veszprém lakott területén, Bah József)- Májusban párosodik. Az ivadékok augusztus végén, szeptemberben jönnek világra. Eleventojó (ovovivipara): az embriók a tojásokban az anyaállat testében kifejlődnek. A tojások hártyaszerűen vékony fala rendszerint már tojásrakás közben felreped és így, önálló életre kész kígyófiak hagyják el a petevezetéket. Az ivadékok száma: 7-15, hosszúságuk 120-150 mm. A hibernálást - kis rágcsálók üregeiben, sziklarepedésekben, fák gyökerei között - októberben kezdi. Aránylag lassú mozgású kígyó. A bokrok ágaira is felkúszik. Nappal aktív, de hűvös, borús-esős időben elrejtőzik. Főleg fürge és törékeny-gyíkkal, fiatal, és félig fejlett zöld gyíkkal táplálkozik. A földalatti járatokban talált egér és pocok fiókákat is fölfalja. A fiatal rézsiklók egyenes szárnyú (Orthoptera) rovatokat (sáskák, szöcskék, tücskök) fogyasztanak. Állati ellenségei a ragadozómadarak (ölyvek, héják), menyétfélék és a vaddisznó. Fiataljait a földön táplálkozó madarak (rigófélék), a sün, néha a nagytermetű vízibékák (kecske- és tavibéka) pusztítják. Élősködői: a Piestocystis dithyridium nevű galandféreg, a Tricheilonema megalochilum és a Physaloptera colubri nevű fonálféregfajok (FUHN -VANCEA 1961).