Marián Miklós: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 20. - A Bakony hegység kétéltű- és hüllőfaunája (Zirc, 1988)

A fajok ismertetése

31. kép: A fürge gyík vöröshátú változata (Lacerta agilis var. rubra). (Fotó: Puskás Lajos) Photo 31: Rotrückige Varietät der Zauneidechse (Lacerta agilis var. rubra. (Aufrahme: I. Puskás) Májusban, párosodás idején - amikor egy-egy nősténnyel közös revirben tanyáznak - a hímek gyakran rivális harcot vívnak egymással. A nőstény magaásta, kis földmélyedésbe, vagy avar alá júniusban rakja le 5—15 vékonyhéjú, fehér színű tojását, amelyekkel a továbbiakban nem törődik. Tojásméretek: 7-11 x x 11,5-17,0 mm (ENGELMANN 1985). Néha második párosodási időszaka és tojásrakása is van, július végén, augusztus elején. (Ezt látszik bizonyítani, hogy 1967 augusztusában Fenyőfő mellett a hímek állandó, különálló revirekben tartózkodtak.) A fiatalok a klimatikus viszonyoknak, illetőleg a tojásrakás időpontjának megfelelően másfél két és fél hónap múlva kelnek ki a tojásból és azonnal önálló életet kezdenek. Nemi érettségüket a második áttelelés után érik el. Téli álomra októberben húzódnak földi lukakba, kis rágcsálók elhagyott járataiba, sziklarepedésekbe. A fiatal példányok általában későbbi időpontban kezdenek hibernálni, mint a kifejlett egyedek. Bár itt is vannak eltolódások. Október 20-án (1980), Zircen, Kasper Ágota 10 C-os léghőmérsékleten, 54 mm hosszúságú fiatalokat gyűjtött. Október 23-án (1975), a Tamás-hegyen Tóth Sándor 3 kifejlett példányt figyelt meg. A fürge gyík nappal jár - általában a talajszintben tartózkodva, de néha alacsonyabb bokorra, erősebb dudvára is felkúszva - élelme után. Aktivitását a napi hőmérséklet erőssége is befolyásolja. Férgek, százlábúak, ászkák, szöcskék, legyek, lepkék, pókok alkotják táplálékát. Emberi szempontból tehát igen hasznos állat. Számos ellensége van. Legjelentősebb a rézsikló, amely elsősorban gyíkokkal táplálkozik. A zöld gyík a fiataljait fogyasztja. A ragadozómadarak, fácánok, gébicsek, varjak és a sün is ritkítják állományát. Lakott helyek közelében a házimacska is sokat elpusztít. Gyakori külső parazitája a kullancs (Ixodes ricinus), amelynek egyedei főleg a szem- és nyak tájékán, a végtagok tövén megkapaszkodva szívják a vérét. Természetvédelmi teendők: célszerű lenne egyes fürge gyík populációk számára egy-egy adott biotópot védeni és fenntartani (a túlságos elbokrosodást, a bokrosok beerdősülését megakadályozni, a kőomlások beültetését meggátolni.) A peszticidek, herbicidek alkalmazása a fürge gyík állomány létét fenyegeti.