Marián Miklós: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 20. - A Bakony hegység kétéltű- és hüllőfaunája (Zirc, 1988)

A fajok ismertetése

13. Rana ridibunda PALLAS - Tavi béka Testhossza: 80-115 mm Lelőhelyei: Adásztevel: 1976.07.22., Ba-I - Akli, homokbánya, vízállás: 1983, Sebők P. - Balatonakarattya: 1979.06.11., S - Balatonalmádi: 1980.04.29., I - Balatonederics: 1982, I - Balatonfüred, séd: 1979.05.10., I - Balatongyörök: 1977, I - Szvezsényi L. - Balatonhenye: 1979.07.09., I - Balaton-part (Balatonederics): 1977, I - Balaton-part (Tihany): 1979, Lendvai M.—Szi - Bakonycsernye, patak: 1976. 05.11., I - Bakonypéterd, csatorna: 1982,1 - Bakonyszentkirály: 1979.10.24.1; 1981.03.28., I - Bakonyszentlászló, téglagyári kubikgödör: 1977, M-Traser Gy. - Büdös-kút (Vállus): 1980.07.04., I - Csopak: 1975.05.29., Sz; 1978.08.11., I; 1979.03.26., I - Csurgói-tározó (Fehérvárcsurgó): 1976.04.24., M-Traser Gy.,* 1976, Szi - Dolosdi-ér (Bakonycsernye): 1976.05.04., Szi - Dudari-patak környéke (Bakonyszentkirály): 1976.05.04., I - Feneketlen-tó (öcs): 1969.09.17., M - Fenyőfő, halastó: 1966.07.17., M-MO; mocsár: 1977, M-MO - Gaja-patak (Bakonynána): 1976, Sz - Gyulafirátót: 1976.08.02., Ba Hajmáspuszta, halastó: 1975.06.01., Szi; 1981.03.28., I - Hegyesd, halastó: 1982.09.01., I-S-Sebők P. - Jásd: 1979.09.06., I - Kardosrét: 1981.06.22., I - Kádartai-tó (Veszprém): 1976.08.24., Lendvai MSzi - Kistó (Pécsely): 1982, I - Keszthely: 1980.05.30., I - Kornyi-tó: 1976.07.17., I; 1976, Szi; 1977. 03.24., I - Köcsi-tó: 1979.09.20., I; 1980, I - Lesenceistvánd: 1972.04.10., Kasper Á.-T - Malom-tó (Tapolca): 1984, I-Vers T.-Balta É. - Malomrégi-patak (Eplény): 1976.04.23., I; 1977.04.27., Szvezsényi L. - Malom-völgy (Felsőörs): 1979, I; 1980,1 - Monoszló, patak: 1979,1 - Mór, halastó: 1982,1 - Nagytó (öcs): 1969.09.16., M - Nagytevel: 1978.08.14., I - Nagyveleg-patak (Bakonycsernye): 1976.05.11., 1 - Németbánya, vadászház melletti tó: 1974.11.19., Máj F. - Nyír-tó (Nagyvázsony): 1972.04.13., M-MO - Pálihálás, gémeskút: 1976.11.22., Szi - Pula: 1971.04.21., M-MO; 1971.07.26., M-MO - Raposka: 1977., I-Szvezsényi L. - Réde: 1980.10.05., Szi - Rétkerti-patak (Gic): 1975.06.04., Szi - Szarvaskút: 1974.07.02., I - Tihany: 1976, Nagy E.-Szi; 1979.08.24., Lendvai M. - Szi - Tündérmajor, ér (Zirc): 1976.11.22., Szi - Vázsonyi-séd: 1976, I - Veszprém, séd: 1976.09.08., Ba; pihenő park: 1979., S-Weninger T. (24. ábra). Kontinentális és kelet-mediterrán faunaelem. Elterjedési területe északon a Rajnától Franciaországig, a Német Szövetségi Köztársaságtól, a Balkán-félszigeten és a Szovjetunión át Iránig húzódik. Délen Franciaországban, az Ibériai félszigeten és Északnyugat-Afrikában él (24. ábra). Dél-Anglia és Svájc néhány vidékére eredményesen betelepítették. A síkvidéki állandó vizek állata, de a Balkán-félszigeten és a Kaukázus-hegységben, nagyobb ökológiai alkalmazkodást tanúsítva, időszakos vizekben is él és a hegyekben 2500 m-ig felhatol. Magyarországon főleg a síkságok álló- és folyóvizeit lakja. A Bakony-hegységben — elsősorban a völgyekben - több helyen megtaláltuk. A hegyvidékhez kapcsolódó alacsonyabb fekvésű tájakon (ideszámítva a Balaton-felvidéket is) számos lelőhelye van. A Balaton partján pedig széltében elterjedt. Kivételesen nagyobb tengerszint feletti magasságban is előfordul (Vállus, Németbánya). Gyakran a kecskebékával közös biotópban él. (55 gyűjtőhelyből 20 közös lelőhelye a két fajnak.) Élőhely igénye nagyjából azonos a kecskebékáéval, de a nagyobb és mélyebb vizeket jobban kedveli. Áprilisban jön elő téli álmából. Pula mellett, forrásmedencében április 21-én (1971) figyeltem meg hibernálásból akkor ébredt kecskebékákat: még mereven, gyámoltalanul mozogtak. Korábbi, márciusi ébredését is bizonyítják a gyűjtemény adatai: március 24-én (1977) a Kornyi-tóból, március 26-án (1979) Csopak mellől, a Balatonból kerültek példányok a gyűjteménybe. Április végén, május elején kezd párosodni. Április 23-án (1976) már kórusban szóltak a Fehérvárcsurgói-víztározóban. A hímek hangját két külső hanghólyag fokozza. Kevésbé erős revírjelző hangjuk mellett - a rendszerint kórusban, este és éjszaka hallatott - párhívó hangjuk rendkívül hangos: „rrrrak-rrrrak-rakakakaka-kakakaka". A tavaszi, nyáreleji „békahangversenyek" a nyár további szakaszában megszűnnek, majd ősz elején rövid időre újra felhangzanak. Petecsomóit, melyek 10 000-12 000 ovulomot tartalmaznak néha víz alatti növényekre „erősíti", legtöbbször azonban csak a mederfenékre rakja, ahonnan azok idővel a vízfelszínre emelkednek. Petéi 1,5 — 2 mm átmérőjűek, kocsonyás védőburkukkal 7-8 mm nagyságú gömböcskék. Az embriók 4-10 nap alatt alakulnak ki. A petékből kibújt lárvák metamorfózisa, az időjárási viszonyoktól függően, 2-3 hónap alatt megy végbe. Áttelelő „óriáslárvák" e fajnál is előfordulnak, sőt olykor 2 évig is ebben az állapotban maradnak. FUHN (1960) 18-20 cm hosszú példányokat is említ. Nemi érettségüket a hímek a második, a nőstények a harmadik áttelelés után érik el. A kifejlett tavi béka ragaszkodik a vízhez. Ha ki is jön a partra, csak annyira távolodik el a vízszegélytől, hogy veszély esetén azonnal a vízbe ugorhassák. A fiatalok azonban néha néhányszáz méterre is elkóborolnak, ha nedves területet találnak.