Marián Miklós: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 20. - A Bakony hegység kétéltű- és hüllőfaunája (Zirc, 1988)

Bevezetés

BEVEZETÉS Tanulmányomban ,,A Bakony természeti képe" program keretében negyedszázadon át végzett herpetológiai munka összefoglalását és eredményeit kívánom közreadni. A Bakony kétéltű és hüllőállományának jelenlegi állapotát rögzítem, segítséget kívánva nyújtani a természetvédelem elmélete és gyakorlata számára, egyben összehasonlító alapot létesítve a jövő kutatásokhoz. Hiszen a környezetet egyre gyorsuló ütemben átalakító emberi tevékenység mellett faunisztikai vizsgálatokra a jövőben is szükség lesz. Faunisztika nélkül tágabb körű ökológiai vizsgálatok aligha végezhetők, ezek nélkül pedig a korszerű etológiai kutatás nem lehet eredményes. Munkámat a zoológusokon kívül a természet- és környezetvédelemmel foglalkozóknak, az erdészeknek, a pedagógusoknak, a természetszerető közép- és felsőfokú diákságnak ajánlom. A tanulmány a fajok bakonyi elterjedését az általános Mercator-vetület (Universal Transverse Mercator, rövidítve: UTM) négyzetháló rendszerben mutatja be. Az adatok - a nemzetközi kód használata következtében - számítógéppel egységesen feldolgozhatók, illetőleg azokat a szakemberek internacionális szinten is használhatják. Annál inkább, mert az UTM kódrendszere azonos a már több évtized óta alkalmazott európai élőlénytérképezési szisztémával, az European Invertebrata Survey = EIS programéval. Az UTM rendszer használatát a hazai környezetvédelemben JAKUCS és DÉVAI (1985), a faunisztikai adatfeldolgozásban DÉVAI György (DÉVAI et al. 1987) vezette be. Alkalmazását a Bakony területére Tóth Sándor dolgozta ki (TÓTH 1987). A kétéltűek és hüllők európai elterjedését ábrázoló térképvázlatokkal hazai herpetológiai irodalmunknak - legalább a bakonyi fajok tekintetében - e téren mutatkozó adósságát igyekszem törleszteni. Itt jegyzem meg, hogy a felvázolt areálokba az alfajok és változatok (melyeket külön nem tárgyalok) elterjedési területe is bennfoglaltatik. A fajokat kis módosítással MERTENS és WERMUTH (1960) faunajegyzéke szerint tárgyalom. A békafajok hangjának rendszeres bemutatásával a faj jelenlétének, magatartásának felismerését szeretném elősegíteni. Annál is inkább, mert e hangok pontosabb leírását, a fajok biológiájának ismertetése alkalmával csak hiányosan, vagy elvétve közli hazai irodalmunk, pedig Méhely Lajos már századunk elején foglalkozott e kérdéssel (MÉHELY, 1901). A kutatás története Állattani irodalmunkban aránylag kevés olyan közlemény jelent meg, amely a Bakony kétéltűivel és hüllőivel foglalkozik. Ezek - a szervezett Bakony-kutatás megindulásáig - csak szórványos adatokat tartalmaznak, összefoglaló herpetofaunisztikai tanulmány mindeddig nem jelent meg a Bakony hegységről. A legrégibb közlemények közül való SEBESSY (1879) dolgozata, melyben Keszthely környékének hüllőit ismerteti. MÉHELY (1897) ,,A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei' c. monográfiában közöl a Balatonra és környékére vonatkozó - de a lelőhelyek közelebbi megjelölése nélküli - adatokat. Majd 1918ban „A Magyar Birodalom állatvilága" c. munkában értesít az Ablepharus pannonicus Szent-György-hegyen megállapított előfordulásáról. Ugyané gyíkfaj bakonyi jelenlétéről ír LENDL (1899), FEJÉRVÂRY (1916) és HORVÁTH (1919). FEJÉRVÁRY (1919) a mocsári béka bakonyi előfordulását közli. HALLER (1939) a zöld gyík tihanyi előfordulását bizonyítja. ENTZ és SEBESTYÉN (1942) 18 amfibia- és reptiliafaj előfordulását sorolják fel a Balatonban és a Balaton-felvidéken. Közelebbi lelőhelyet azonban csak egy-két esetben említenek. FEJÉRVÁRYNÉ, LANGH ARANKÁnak az akkori magyar Faunakatalógusban közölt kiegészítő adatai (1943a, 1943b) között is találhatók bakonyi lelőhely adatok. SZABÓ (1959) a sárgahasú unka, majd a hazai kétéltűek elterjedéséről (1961) közölt - a bakonyi herpetofaunára is vonatkozó - adatokat. 1973-ban a Bakony gerinces állatairól összeállított lelőhelyjegyzékét publikálta. EDELÉNYI (1963) és SEY (1968) parazitológiai tárgyú dolgozatában is található, néhány területünk kétéltű -hüllőfajaira vonatkozó adat. DELY tanulmányai, amelyek az alpesi gőtével (1962), a mocsári békával (1964), majd a hazai kétéltűekkel (1967), ill. a hazai hüllőkkel (1970), a törékeny gyík elterjedésével (1974) foglalkoznak, szintén tartalmaznak a Bakonyra vonatkozó adatokat. Az 1962-ben megindult „A Bakony természeti képe" c. program első, bevezető herpetofaunisztikai tanulmány az Északi-Bakony amfibiáit és reptiliáit ismerteti MÁRIÁN és SZABÓ (1968) tollából.