Marián Miklós: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 20. - A Bakony hegység kétéltű- és hüllőfaunája (Zirc, 1988)
A fajok ismertetése
Heusser hosszú ideig tanulmányozta, mintegy 13 ezer példány megjelölésével, ennek a békafajnak a vándorlását (HEUSSER 1968a ; 1968b, 1969). Megállapította, hogy a téli álmából ébredt barna varangy szervezete, külső' tényezők (hőmérséklet, alkonyodás időpontja) hatására áthangolódik, és így az állat éjjel-nappali aktivitásúvá lesz, ill. kiváltódik a vándorlási kényszer. Utóbbi arra ösztönzi, hogy az éppen uralkodó időjárási viszonyoktól relatíve függetlenül is igyekezzék elérni szaporodóhelyét. A tömeges vándorlás ideje alatt nagy veszteségek érik állományát. Az eső serkentőleg hat vonulásukra, viszont a hirtelen beálló alacsony hőmérséklet megtizedeli őket. Nemcsak természetes állati ellenségei, de sajnos - tudatlanságból - az ember is sokat elpusztít közülük vándorlásuk, gyülekezésük alatt. Az utakon száz-számra tapossák agyon a járművek. Két eset a sok közül: A barna varangyok jelentős szaporodó helye az erdők közé zárt öcsi Nagy-tó. Partján párosodási időben, mintegy 30 m hosszú szakaszon 161 agyonvert, mumifikálódott tetemet találtunk Marián Orsolyával (1971. ápr. 23.). A ravazdi halastó melletti úton, kb. 200 m-es szakaszon 47 elgázolt barna varangyot számlált meg Tóth Sándor (1984. ápr. 4.). A vízbe érkezett Bufo í>«/öknak mintegy 6-14 napi előszaporodási idejük alatt kialakul a szaporodási magatartásuk, illetőleg a nőstények ovulációja. Párosodási mozgalmuk jól megfigyelhető volt a Monostorapáti-víztározó sekélyebb parti vizében 1984. ápr. 11-én: A víz teljesen átlátszó, a fenék fehér murvával beszórt, így tisztán látszanak az állatok. A kb. 0,5 m mély vízfenéken magányos hímek és a párok tartózkodnak. Míg a párok in amplexu nyugodtan, kimérten mozognak, a társtalan hímek sokkal élénkebbek. A kialakult párokat több hím is zaklatja. Ellenük a már előnyös helyzetben lévők rúgásokkal védekeznek. Néhol egy nőstényt 3-4 hím is átölel. A hímek párosodási ösztöne olyan erős, hogy minden vízben található mozgó, vagy sodródó, közelítőleg békanagyságú objektumot (más fajú békákat, holt állatokat, fadarabokat) is átölelnek. A hímek nappal és éjszaka hallható, ugatáshoz hasonló „kunk—kunk-kunk" kunkogása meglehetősen gyenge, mivel nincs hanghólyagjuk. A nőstények hasonló, még fátyolozottabb hangot adnak. A fajfenntartás szempontjából nincs is szükség, a legtöbb egyéb békafajnál kifejlődött, erös hívóhangra. E fajnál ugyanis az egyedeket azonos időben, azonos helyre összpontosító hely-idő rendszer vette át a hang közvetítő szerepét (HEUSSER 1968b). A nőstények a petéket 3-5 ra hosszú, kettős, kocsonyás zsinórban rakják le, amelyeket a hím mozgásával a vízinövényekre csavar. A peték száma 3000-8000 között van (GÜNTHER 1985). Az időjárási viszonyoktól függően a párosodás és ezzel összefüggésben a lárvák kibúvása az érett petéből jelentős eltolódást szenvedhet. A petézés után a nőstények leválásra késztetik a rájuk kulcsolódott hímeket. Szervezetük újbóli áthangolódása arra ösztönzi őket, hogy a következő éjszaka elhagyják a vizet és megkezdjék visszavándorlásukat nyári szállás-körzetükbe. Néhány nap múlva a legtöbb hím is visszaindul nyári tanyahelyére. A barna varangy rendkívüli helyhűsége miatt, minden évben megteszi ezt a kétszeres vándorutat. A szaporodási helyhez ragaszkodik, azt még akkor is fölkeresi, ha annak vize kiszáradt. Egyes példányok azonban olykor új peterakóhelyet keresnek, így bővülhet a petézőhelyek száma. A nyár első felében nyári szállásukon maradnak. Augusztus folyamán azonban a nemileg érettek, amelyek a következő tavaszon párosodnak majd — a felébredő fajfenntartási ösztön hatására — őszi vándorlásra indulnak a szaporodási hely felé. Most nem keresik fel a vizet, hanem ahhoz aránylag közel megállapodnak, így a távolabbról jövőknek is van idejük a szaporodóhely közelébe érkezni (HEUSSER 1968b). Ez a magatartás teszi érthetővé, hogy tavasszal nagy tömegben, szinte egyidejűleg mennek a vízbe és a párosodás aránylag rövid idő alatt lebonyolódik. Máig is egyik rejtélye a zoológiának, hogy a Bufo bufo - és más hasonló életmódú kétéltűek - hogyan tájékozódnak évi vándorlásaik során. A barna varangy nemi érettségét — a táplálék ellátottságától függően - 2-4 év alatt éri el. Október első felében - az időjárástól meglehetősen függetlenül -- a föntebb említett búvóhelyeken, gyakran több példány együtt, nemritkán más fajok társaságában, téli álomra vonul. A petékből mintegy 2 hét múlva kibújó lárvák - eltérően a legtöbb kétéltű ebihalaitól - szociális magatartást tanúsítanak. Nagy (néha több ezer egyedből álló és több méter hosszú), zárt rajokban úsznak és minden mozgást együtt, egyszerre hajtanak végre. Átalakulásuk rendszerint június végére esik. (Rendkívüli kivétel ebben a folyamatban is előfordulhat: 1965. június 15-én nemcsak barna varangy lárvákat, de még petezsinórt is találtunk Marián Orsolyával (Tustyán-árok). Egy-egy raj állatai rendszerint egyidőben alakulnak át és ilyenkor az apró, földbarna-színű varangyok százai lepik el a vízpartot. (Talán ez a jelenség a „békaeső" hiedelem egyik magyarázata.) A nagytermetű, gyors anyagcseréjű és ezért falánk barna varangy jelentős mennj iségü férget, hernyót, lepkét, hangyát, különféle fedelesszárnyút, pókot, csupasz csigát fogyaszt. Emberi szempontból nézve jelentős szerepe van a biológiai védekezésben. Ez az oka annak, hogy egyes országokban a kertekbe telepítik.
