Marián Miklós: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 20. - A Bakony hegység kétéltű- és hüllőfaunája (Zirc, 1988)

A fajok ismertetése

17. ábra: Az ásóbéka (Pelobates fuscus) lelőhelyei a Bakonyban és elterjedése Európában Abb. 17: Die Fundorte der Knoblauchkröte (Pelobates fuscus) im Bakony-Gebirge und ihre Verbreitung in Europa. azonban rejtett életmódja miatt ritkán kerül szem elé. Fó'leg jellegzetes lárváinak fölfedezése bizonyíthatja előfordulását valamely területen. Rendkívüli előfordulási helye a Déli-Bakony, ahol a tengerszint felett kb. 400 m magasságban, bazalt kőzeten állapítottuk meg jelenlétét. A Torma-réten, fölhagyott bazaltbánya, mintegy 3 m mély, szűk, meredek falú aknájában találtuk - más békafajok egyedei között - egy kifejlett példányát 1973 őszén, Marián Orsolyával és Tóth Sándorral. A vizsgálatot hét év múlva 1980 tavaszán megismételve, ugyanitt több példányt, köztük 6 félig fejlett fiatalt leltünk. Utóbbi tény bizonyítja, hogy ezen a területen folyt a fejlődésük. Az ásóbékának e köves környezetben való megjelenését talán azzal magyarázhatjuk, hogy a bánya területén lévő vízinövényes kis vízállásba a madarak behurcolták petéit, amelyek itt kikeltek. Az átalakult, szárazföldi életet élő békák egy része az aknába hullott. Itt a szintén behulló féreg, rovar, csigatáplálékon hosszú ideig fennmaradhattak. Téli álmából márciusban, vagy áprilisban ébred és megy a vízbe, amelyben csak a szaporodás ideje alatt tartózkodik. A víz megválasztásában nem igényes, olykor még a szántóföldön összegyűlt, vegetációban szegény, vízállásban is párosodik. Hangját párosodáskor {rendszerint éjszaka) a víz alatt hallatja. A hímek, sorozatosan hallatott kottogása a kotlóstyúk hívogató kotyogásához hasonlítható, egyhangú: „klok-klok-klok". Boulenger szerint a nőstény is hangot ad, amely „tok-tok-tok" szótagokkal utánozható (FUHN 1960). Párosodás közben a hímek néha röfögésszerű hangot hallatnak.