Dr. Medvegy Mihály: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 19. - A Bakony cincérei (Zirc, 1987)
7. Fajlista
121. Liopus punctulatus PAYK. (Jav.: Feketemintás gesztcincér) 6-8 mm-es, tarka, de csak fehér és fekete szín található rajta, barnás nem. Észak-európai faj, hazánkból is csak elvétve vannak adataink (az utóbbi évtizedekbó'l csak a Zemplénbó'l - Szerényi és egy példány Szegedről — Gaskó Béla), a Bakonybol is mindössze egy adat áll rendelkezésünkre. Az állat életmódjáról keveset tudunk. DEMELT (1966) szerint hársban (Tilia) és tölgyben (Quercus) él, és hasonlóan fejlődik, mint a gesztcincér. KASZAB (1971) a hársat, KLAUSNITZER-SANDER (1981) a nyarat (Populus) és a hársat (Tilia) említi. Jaroszláv Sekera (szóbeli közlés) szerint a rezgőnyár (Populus tremula) ujjnyi vastag száraz ágacskáiban fejlődik. Az imágót ölfán, rozsén foghatjuk, kopogtathatjuk. Az egyetlen bakonyi adat: Data in coll. TTM: 57: leg.: Kanabé. Erre az adatra KASZAB (1971) is hivatkozik. 122. Exocentrus adspersus MULS. - Nyírfa-rőzsecincér Barnás színű, kissé nagyobb, mint fél cm. Szárnyfedőit sötétebb barna harántcsík és fehér pontoknak látszó szó'rpamacsok díszítik. Európai és kaukázusi elterjedesu, hazánkban és a Bakonyban is mindenfelé előkerül. Sokféle lombosfában, elsősorban tölgyben (Quercus) él. 1-2 évig fejlődik, sekélyen a farészben bábozódik. Leginkább a napos helyeket kedveli. Az imágó főleg júniusban rőzséken, farakásokon található, jól kopogtatható. Data in coll. BTM-Zirc: 21: 77.VI.9., 3, Med - 49: 69.VIL, Réz - 77:66.VI.15., Papp - 122: 67.VI.14., Papp - 125: 78.VI.22.,Szal. Al.: 22: 77.VI.9., 4, Med - 61: 79.III.1. ex 1. cser és gyertyán, sok, Kol - 62:62.VII.20. farakásról (TÓTH 1968) - 105:71.VI.22., Sol - 118: 77.VI.20., Pod - 138: 64.VI.12., Pod. 123. Exocentrus lusitanus L. (Jav.: Hárs-rőzsecincér) Fél cm-es, halvány vörösbarna, a szárnyfedőn egy sötétebb harántszalag van, ami azonban inkább csak előrefelé határolódik el. Európai elterjedesu, hazánkban is többfelé előfordul. A Bakonyban is sokfelé elterjedt, ahol összefüggően öreg hársfák vannak, gyakori is. A lárva a hárs (Tilia) 2-3 cm átmérőjű száraz ágaiban eleinte a kéreg alatt rág, majd a fatestbe húzódik, később a felszín alatt készíti el a bábbölcsőjét, s kerek röplyukon hagyja el az ágat. Akár kissé korhadásnak indult ágakban is él. Az imágó tápnövényéről, fa- vagy rőzserakásokról kopogtatható június-júliusban. Data in coll. BTM-Zirc: 37: 78.V.10., 79.VI.28., Die - 56: 79.III.29., 2, Kol - 139: 79.VI.8., Die. AL: 6: 73. IV.12. ex 1. hárs, több példány, Gas - 9: 78.VIII.25., Pod - 56: 80.XII.8. ex 1. hársból, 6, MedKol, 81.VI.17., 4, Kol - 81: 77.VII.17.,5, Mus - 118: 77.VI.20., Pod - 123: 72.VI.23. hársfarakásról, Sol-Med - 149: 75.VII.7. vegyes farakásról, Med. 124. Exocentrus punctipennis MULS. (Jav.: Szil-rőzsecincér) Fél cm-es világos fakóbarna, a szárnyfedőkön a csupasz pontok fekete pöttyözöttségnek hatnak. Pontomediterrán elterjedesu. Hazánkban az előző két rőzsecincérnél ritkábban található, a Bakonyban is csak szórványosan terjedt el, de szilgallyakbóí tömegesen nevelhető. 1-5 cm átmérőjű száraz (sokszor egészen száraz) szil (Ulmus) ágakban él, de tölgyben (Quercus) is megtalálható. Az imágó május-júniusban rőzséről, száraz ágakról kopogtatható. Data in coll. BTM-Zirc: 26: 76.VIII.3., 5, - 93: 76.VII.19. - 111 : 79.IV.5., 79.V.23., 79.VI.2., Die. AL: 56: 80.VI.27., 3, Kol - 88: 74.1.9. ex 1. tömegesen mezei szilből, Gas, 74.IV.16. ex 1. ugyanonnan, ugyanakkor szedett, de hűvösebb helyen tartott mezei szilből, Szék — 111: 79.V.25. tömegesen, Die. 125. Pogonochaerus hispidulus PILL, et MITTERP. - Négytövises ecsetcincér 6-7 mm-es szürkés színű, a szárnyfedők elülső fele éles határral majdnem teljesen fehér. A szárnyfedők a szélükön és a varratnál is egy-egy hegyben végződnek, innen kapta nevét is. Európai elterjedesu faj. Hazánkban és a Bakonyban többfelé előfordul, ha nem is túl gyakran. Igen sokféle lombosfában fejlődik, pl. tölgy (Quercus), dió (Juglans), mogyoró (Corylus), szil (Ulmus), alma (Malus). Mint valamennyi Pogonochaerus faj, lábon álló, élő fák alsó, száraz, 1-5 cm vastag ágaiban, néha azonban fiatal fák 4-6 cm átmérőjű törzsében fejlődik. A lárvajáratok a fát alig karcolják, sokszor egyáltalán nem láthatók a farészen. Eléggé kerek, durva rágcsálékkal eltömött nyílás mutatja a farészben lévő bábbölcső helyét, A lárva már júniusban is bemehet a bábbölcsőbe, július-augusztusban bebábozódik. DEMELT (1966) és KLAUSNITZER-SANDER (1981) szerint valamennyi Pogonochaerus imágó alakban telel át a bábbölcsőben. Ez nyilván nem teljesen így van, KASZAB (1971) szerint például az imágók meleg nyárvégi-őszi napokon megjelennek és áttelelnek. Abban sem egységes az irodalom, valójában mennyi ideig fejlődnek a Pogonochaerusok. Általában egy vagy két évet említenek. Az is elég furcsa, hogy a rajzasi idő általában a tavaszi hónapokra esik,
