Dr. Medvegy Mihály: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 19. - A Bakony cincérei (Zirc, 1987)
7. Fajlista
A táblázatban minden fajnál a felsorolt csoportok kezdőbetűivel utalok arra, hogy a faj véleményem szerint melyik csoportba tartozik. Néhány szempont, melyek alapján a Bakony cincéreinek besorolását végeztem: Az alkalmazkodóképesség megítélését a tápnövények száma és a különböző életfeltételek közötti előfordulás segítette. Figyelembe vettem azt is, hogy ismereteink szerint a faj az utóbbi időben terjedőben vagy visszahúzódóban van-e. A csapadék, illetve nedvességigény megítélése nehéz feladat. Elsősorban nevelési eredményeinkre támaszkodtam, s abból indultam ki, hogy a lárvafejlődés során mekkora volt a tápnövény nedvességtartalma. Például az avarban heverő ágak mindig nedvesebbek, mint a fán levő, már régebben elszáradt ágak. Sokszor a lárva az élő, nagyobb nedvességtartalmú rész határán rág szívesen. Szempont az is, hogy szükséges-e a kéreg megléte az állat fejlődéséhez, mert ha nem, biztos, hogy kevesebb nedvesség is elég számára. A lelőhelyek mikroklímája is fontos szempont. Különösen nehéz a lágyszárúakban fejlődő cincéreket besorolni, hiszen a fiatal lárvák nedves szárban rágnak, őszre viszont lemennek a talajszintig, sokszor az alá is. A tápnövény ilyenkor már száraz, nedvességtartalma a talaj nedvességtartalmától függ. Amikor a lárva fejlődése során különböző nedvességet igényel, lehetőség szerint a bebábozódáshoz szükséges nedvességigényt veszem elsősorban figyelembe. 3. A Bakonyban leginkább mely növénytársulásban fordul elő Egy-egy cincér még azonos tápnövény esetén is többféle növénytársulásban megélhet, hát még több tápnövény esetén. Itt azt a növénytársulást próbálom meg kiválasztani, amelyben az illető cincért legtöbb alkalommal sikerült gyűjteni. Ennek azért lehet jelentősége, mert az ország más területein is elősegítheti ugyanazon faj megtalálását, megfigyelését. Az elmondottakból az is következik, hogy a felsorolásban nem szerepel valamennyi bakonyi növénytársulás, hanem csak azok, amelyek egy vagy több faj élőhelyét alkotják. Azok a növénytársulások is kimaradnak, amelyekben található ugyan a faj, de arra a fajra nézve a Bakonyban mégsem az jelenti a legtípusosabb környezetet. Az előforduló növénytársulásokat latin nevük ABC sorrendjében sorolom fel (II. táblázat). II. táblázat: A Bakony leggyakoribb növénytársulásai Ac.c.-Q.p.-r.: Aceri campestri - Quercetum petraeae - roboris (Mezei juharos tölgyes komplexe) Cl.-Fe.r.: Cleistogeni — Festucetum rupicolae (Mészkő lejtősztyepprét) Co.-Q.p.: Cotino - Quercetum pubescentis (Cserszömörcés karszterdők) Fe.-Pi.: Festuco vaginatae — Pinetum (Homoki erdeifenyves) Láprétek (például Juncetum subnodulosi) Me.-Fa.: Melitti - Fagctum (Szubmontán bükkösök) Or.-Q.p.: Orno-Quercetum pubescentis (Illír jellegű molyhostölgyes karszterdők) Pi.c: Pinetum cultum (Telepített fenyves) Q.p.-Ca.: Querco petraeae - Carpinctum (Hegyi gyertyános tölgyesek) Q.p.-c: Quercetum petraeae — cerris (Cseres tölgyesek) Q.-UL: Querco - Ulmetum (Tölgy-kőris-szil ligeterdő) Sa.a.-f.: Salicetum albae - fragilis (Fűz-nyár ligeterdő) Ti.a.-Q.: Tilio argenteae - Quercetum (Hárselegyes tölgyes) Ti.-Fr.: Tilio-Fraxinetum (Hársas - kőrises sziklaerdő) 4. Az imágó tartózkodási helye szerinti csoportosítás A cincérimágók rövid életének fő tevékenysége a kopuláció és a peterakás. Emellett néhány esetben úgynevezett érési táplálkozás, illetve általában kevés nedvességfelvétel történik. A peterakás a tápnövény megfelelő részére történik, a kopuláció azonban különböző helyeken mehet végbe, ami lehetőséget ad arra, hogy a cincérek élettevékenységét jól jellemző, a cincérekre specifikus csoportosítást végezhessünk, ami végső soron az állat életmódjának jobb megfigyelését, gyűjtését segíti elő. Az egyes csoportokat aszerint alakítottam ki, hogy hol történik a kopuláció, azaz hol tartózkodik együtt a hím és a nőstény állat. Sok faj esetében a hímek csak a kopuláció helyén tartózkodnak, ezért előfordulhat, hogy némely cincérnél a hímeket ritkábbnak ítéljük meg, hiszen a nőstény a peterakás helyén is biztosan tartózkodik. I. A kopuláció a tápnövény peterakásra alkalmas részén (így például fatörzseken, ágakon) történik (Pl. Acanthocini). II. A kopuláció a tápnövény levelein, fiatal hajtásain, esetleg virágján történik (Pl. Obereae) III. A kopuláció az élőhelyen található egyéb virágokon, hajtásokon (nem csak a tápnövényén) történik (Pl. Lepturini)
