Dr. Medvegy Mihály: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 19. - A Bakony cincérei (Zirc, 1987)

7. Fajlista

1971): az insubricus szárnyfedője kékesebb, lilásabb árnyalatú, az ungaricusé zöldes ércfényü vagy élénkzöld, végük bronzosan fénylő. A kifejezetten lilás példányok valóban mind insubricusnak bizonyultak, de zöldes-bronzos színűek is szép számmal akadtak az insubricusok között. A szárnyfedők féregszerű, ill. hálószerű ráncoltsága nehezen ítélhető meg, csakúgy, mint a melltő pontozóttsága. Az előtör hátán a sima felület az insubricusoknál is sok esetben megtalálható, az ungaricusoknál csaknem mindig megvan. Az előtör háta szélének pontozása általában valóban durvább az insubricusoknál, de nem mindig, így ezek a bélyegek egy adott példány meghatározásánál tévedéshez vezethetnek. KLAUSNITZER-SANDER (1981) a két faj elkülönítésére a szárnyfedők pontozottságát veszi alapul: az ungaricus esetében ez végig egyenletes, az insubricusnál elöl erősebb mint hátul. Vizsgálataim szerint mindkét faj esetében a szárnyfedők végének pontozása még nagyobb nagyítással is csak alig vehető ki, gyakorlatilag egyformának mondható. A különbséget a szárnyfedők elülső részének redőzetében és pontozottságában találtam meg. A megfigyeléseket a Természettudományi Múzeum Állattárában hazánk és a palearktikus regio Cerambycidae gyűj temény felhasználásával végeztem. Alapul a Kaszab Zoltán által determinált példányokat vettem, ill. abból indultam ki, hogy az insubricus közép- és dél-európai faj, az ungaricus pedig északabbi, közép-európai s hegyvidéki. Az insubricusoknál a szárnyfedők elülső harmadának felületén durva, pikkelyszerű kiemelkedések láthatók, melyek részben össze is folyhatnak. Ezen durva kiemelkedések között a mélyben találhatjuk a ritkásan elhelyezkedő pontozást, azonban ez is csak akkor válik jól láthatóvá, ha pl. az állatot 30 fokos szögben előre döntjük. Az ungaricus esetében a szárnyfedők ugyanezen területén hullámszerű redőzetet látunk, mely néhol egészen nagy területen sima, tükörfényes felületeket képez, emiatt szabad szemmel az ungaricus példányok fényesebbnek hatnak, ugyanakkor szabálytalan felszínűnek, ráncosnak látszanak. Ha ennek a területnek a pontozottságát* vesszük szemügyte, azt látjuk, hogy nemcsak a ráncok között, de a ráncokon magán is látunk pontozást, ami ugyan ritkás, de egyértelműen megítélhető. Az insubricusoknál csaknéha látunk egy-egy olyan pontot, ami nem a ráncok közé esik. Az ungaricusoknál a ráncokon levő pontok sokkal finomabbak, kisebb átmérőjűek a mélyben levőknél. Különbséget találtam a két faj között a csáp hosszúságában is: az insubricus csápja hosszabb, a hím esetében kb 4/3 testhossz, a nőstényeknél majdnem eléri a szárnyfedők végét, ugyanakkor az ungaricus hímnél legfeljebb eléri a testhosszúságot, míg a nőstényeknél csak kb 3/4 testhossznak felel meg. A két faj elkülönítése ezek alapján úgy célszerű, hogy a szárnyfedő elülső harmadát merőlegesen szemlélve a ráncok morfológiájában keresünk különbséget (hullámszerű vagy pikkely szerű), ül. azt nézzük, hogy a ráncok felületén van-e pontozottság. (Közvetlenül a szárnyfedő kezdetét ne vegyük figyelembe, mivel itt nem merőlegesen látjuk a felületet. Ezek alapján biztosan el tudtam különíteni a múzeumi példányokat. Az insubricusnak határozottak valóban annak is bizonyultak, de az ungaricusnak határozott egyedek között számos insubricust taiáltam. Magyarország területéről összesen két ungaricus példány van a gyűjteményben (Bükk hegység, Hollóstető, ül. Bp, Újpest, Diener 1898. VI. felirattal), de tulajdonképpen a Bakonyban is elképzelhető, ezért is lényeges a pontos határozás. Rhopalopus insubricus GERM, példányokat Kaposvárról, Debrecenből, Budapestről, Pécsről is találtam, a Bakonybol azonban nem. A Rhopalopus insubricus GERM, fajt Koloszár András útmutatása alapján a Bakonyban a Hajag több pontján megtaláltuk. Mezei j uharban (Acer campastre) él. Olyan fákban láttuk a lárvákat, amelyek részben élnek, részben szárazak. A lárva a kéreg alatt rág, az élo és száraz rész határán. A rágcsálékkal eltömött járat széles (akár 2 cm-es). Előfordul, hogy kissé mélyebbre is bemegy a lárva, majd pár cm után visszajön a kéreg alá. Ilyenkor nehéz elkülöníteni a járatot a bábbölcsőtől. A bábbölcső a fatörzs hossztengelyével párhuzamos, 2-3 mm-rel van a farész felszíne alatt, lapos, széles. Találtunk babbölcsot egészen a fa tövében, de a vékonyabb, kb 10 cm átmérőjű, magasan elhelyezkedő ágakban is. Május elején már a bábbölcsőben vannak a lárvák, s június közepe táján repülnek ki az ellipszis alakú bemeneti nyíláson keresztül az imágók. Legkönnyebben úgy gyűjthető ez a nagyon szép, de talán néhol nem is annyira ritka állat (jeUegzetes „nyomait" a Bakonyon kívül a Vértesben (Gánt, Vérteskozma), iU. a Gerecsében (Tarján) is megtaláltam mezei juharban), hogy május közepén a lárvajáratot követve fellelt bábbölcsőt sérülés nélkül kivéssük, kifaragjuk a fából. (A bábbölcső mindig a bemeneti nyüás alatt helyezkedik el. A lárva, a báb nagyon sérülékeny, a bemeneti nyüást ne bontsuk ki.) Data in coll: 56: 83.VI.6. ex im. juharfából 3 pld., Kol - 61: 80.VI.3. 2 hím+1 nőstény, Med, 80.VI.18., 1 nőstény, 80.VI.19. 1 nőstény, Kol, 81.V.8., 1 hím, 81.V.17., 1 nőstény, 81.V.27., 1 hím, 81.V.30., 3 nőstény, Kol, 81.V.31., 2 hím Med, 81.VI.27., 1 hím Kol, 82.V.1., Szék, 83.VI.4. 1 hím és 1 nőstény Kol, 84. VI.6. 2 hím, 84.VI.7., 1 hím, 84.VI.8., 3 hím+1 nőstény, 84.VI.9., 3 hím, 84.VI.10., 1 hím+2 nőstény, 84.VI.11., 1 nőstény, 84.VI.12., 2 nőstény, 84.VI.13., 1 nőstény, Med. Valamennyi példány mezei juharból kifaragott és hazavitt bábbölcsőből kelt ki - ex p., - 77: (KUTHY 1896). 73. Rhopalopus spinicornis AB. - Vöröscombú facincér 1 cm-nél valamivel nagyobb, fekete, de combjai a tövük kivételével vörösek. Nagyon hasonlít a később említendő Rhopalopus femoratus L. fajhoz, de annál a combnak a térd felő eső vége már fekete, a spinicornis szárnyfedőinek felülete fényesebb csülogású, a 3.-8. csápízek végei kétoldalt kihúzottak, kis