Dr. Medvegy Mihály: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 19. - A Bakony cincérei (Zirc, 1987)

7. Fajlista

67. Callimoxis gracilis BRÜLLE (Jav.: Frakkos cincér) 1 cm körüli, a szárnyfedők a közepüktől szétállnak, így a potroh belső részét csak a hártyásszárny fedi. A hímek kisebbek, egyszínű feketék, a nőstények előtora vörös, szárnyfedőik szürkésebb árnyaíatúak. Közép-Európa délkeleti részétől a Kaukázuson át Iránig fordul elő. Hazánkból csak Zebegénybó'l volt ismert (KASZAB 1971). Ott galagonya (Crataegus) és egyéb cserje, fa virágjáról, pl. cseresznyevirágról is (Cerasus avium) kopogtatható elég nagy számban április végétől a galagonya elvirágzásáig. Dél-Szlovákiában, Horvátországban egyaránt előfordul, ezért bakonyi kimutatása faunisztikai szempontból is fontos volt. Valószínűleg tölgyben (Quercus) illetve egyéb lombosfában fejlődik, de életmódjáról keveset tudunk. Data in coll.: 138: 1964.V.17-én lápos területen öreg tölgyek alsó ágairól kopogtatással 3 hím példány, Pod. 6B.Aromia moschata L. (Pézsmacincér) (lásd a hátsó borítón) Egyszínű, 2,5-3,5 cm-es állat, szinte a bronztól a zöldön át az ibolyáskékig változhat, mindenképpen jellemző a fémes csillogás. Palearktikus elterjedesu faj. Hazánkban ártéri fűzesekben (Salix) elterjedt. A Bakonyban előfordulása szórványosabb, a magasabb helyeken kecskefűzből (Salix caprea) gyűjtöttük. A sérült fát támadja meg, de az élő farészt is össze-vissza rágja, gyakran látjuk, hogy az eléggé finom rágásliszt kiszóródik a fából olyan helyen, ahol egyébként kéreg fedi a fát. Több évig fejlődik. Az imágók általában nevelőfájuk törzsén mászkálnak, leginkább délután, alkonyatkor, szívesen nyalogatják a kifolyó fanedvet. Viráeot is látoeat. Általában június közepétől július végéig találhatók, de a magasabb bakonyi területeken augusztusban is. Data in coll. BTM-Zirc: 44: 82.VIII.3., 2, Tóth - 61: 60.VL, 2, 62.VIII.2., Die - 66: 72.VIII.12., Bali, 72.VIII.25., Tóthi - 137: 73.VI.26., Bali - 143: 68.VI.20., Nyír - 146: 77.VI.23., Bali. Al.: 61: 78.VIII.25., 80

.VI.10. ex 1. kecskefűzből, 80

.VI.30., Kol, 80.IX.11. ex 1. (kék színű változat) kecskefűzből, Med-Kol - 150: 83.VIII.26. Juh. 69. Rosalia alpina L. - Havasi cincér (15. ábra) 2,5-3,5 cm-es, egész testét sűrű hamvas kékesszürke szőrözet borítja. Előtora elején és a szárnyfedőkön bársonyfekete foltokat találunk, ezek elhelyezkedése, kiterjedtsége alapján rengeteg változatát írták le. A fekete foltokat egészen világos szegély veszi körül. A 3. csápíztől kezdve a csápízek végén (hátrafelé csökkenő mértékben) bársonyfekete szőrpamacs ékesíti. Színharmóniája és nagysága révén talán nem túlzás Európa legszebb bogarai között emlegetni. Közép- és Dél-Európa, Kisázsia és Észak-Afrika hegyvidékein fordul elő. KASZAB (1971) hazánkban szórványosan sokfelé előfordulónak, de ritkának tartja. PAPP (1968) csak néhány bakonyi példányról tudott beszámolni, s a bükkösök c jellemző, gyönyörű képviselőjéről, mint kipusztulófélben levő állatról írt, s megritkulását a korszerű erdőgazdálkodással, a bogár fejlődéséhez szükséges kidőlt, pusztulásnak indult bükktörzsek elszállításával magyarázta. E többéves fejlődésű állat jövője ezen okok miatt valóban nem rózsás, de jelenleg még szerencsére nem tartozik a ritka fajok közé a Bakonyban. A kiterjedt bükkösök, valamint az a tény, hogy bükkön (Fagus silvatica) kívül gyertyánban (Carpinus betulus), hársban (Tilia) és mezei juharban (Acer campestre) is bizonyított bakonyi fejlődése (ezen fákból magam is neveltem) még valószínűleg sokáig biztosítják bakonyi fennmaradását. Ezen fafajokból történt kinevelése azért is érdekes, mert DEMELT (1966) szerint Közép-Európában csak bükkben él, míg délen kőrisből (Fraxinus), dióból (Juglans) és gyertyánból (Carpinus) is kimutatták. Lábon álló beteg vagy száraz fák törzsében, tuskókban, kidőlt rönkökben (egészen korhadtakban is) fejlődik, leginkább a napos oldalon. A lárva a kemény és korhadtabb rész határán össze-vissza rágja a fát, bábbölcsője a törzs hossztengelyével megegyezően, nem sokkal a felszín alatt helyezkedik el. Az imágó erre merőleges ellipszis kirepülőnyíláson hagyja el a fát. Július-augusztusban rajzik, leginkább a napos, déli órákban, ilyenkor nevelőfáján, vagy bükk és gyertyán farakásokon (téli vágásún, vagy több éve kitermelt fákon, ilyenkor ugyanis a bogár számára riasztó illatanyag, növényi hormontartalom kisebb) a napon járkálnak, délután már gyakran árnyékba húzódnak. Rossz idő esetén az imágó a törzs alján vagy a farakásban megbújva tartózkodik. Megfigyeléseim szerint azonos vágású farakások esetében az állat a naposabb helyen levőn egy-két héttel korábban rajzik. DEMELT (1966) szerint leginkább 600-1000 m tengerszint feletti magasságban található. A Bakonyban 400 m alatt nagyobb mennyiségben nem találtam. (Megemlítem, hogy a Vértes hidegebb mikroklímájú, északi hegyoldalain 300 m-es magasságban is nagy egyedszámban figyeltem meg.) Virágot nem látogat. Összességében e fajt a Bakony bükköseire jellemző értékes állatnak tartjuk. Data in coll. BTM., Zirc: 18: 74.VII.7., 3, Bali - 49: 83.VI.27., 10, Szal - 56: 79.VII.27., Kol - 65: 74.VII.31., 3, Med - 68: 70.VII.21., 71.VII.3., 73.VII.12., 73.VII.28., 73.VIII.7., 73.VIII.10. Bali, 75.VIII.14. Tóth 83: 76.VIII.3. Bali, 77.VII.31., 2, Roz - 137: 64.VII.8., Csom, 72.VII.21., 72.VIII.9., 3, 73.VII.1., 2, 73.VII.12., 73.VIII.6., 73.VIII.10., 76.VII.15., Bali - 143: 67.VII.6., 2, 68.VII.14., Vesz. - 150: 75.VIII.1., 3, 75.VIII.17., 3, Med - 157:57.VI.27., 2, Papp.