Dr. Medvegy Mihály: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 19. - A Bakony cincérei (Zirc, 1987)

7. Fajlista

9. ábra: Megopis scabricornis SCOP. (hím) PRIONINAE 1. Megopis scabricornis L. - Diófacincér (9. ábra) Egyik legnagyobb cincérünk, 4-5 cm-es, fakó vörösbarna színű. A Palearktikum délebbi részén fordul elő. Hazánkban sokfelé megtalálható. A Bakony különböző pontjairól is előkerült, néhol nagyobb számban is. Elsősorban ártéri fűzesekben él, de nem feltétel a víz közelsége. Fűzőn (Salix) kívül nyárfákban (Populus), vadgesztenyében (Aesculus), dióban (Juglans), bükkben (Fagus) és eperfában (Morus) is megfigyeltem. Főként öreg, beteg fák törzsét támadja meg, a fatest sokszor már egészen korhadékos. 3 éven át fejlődik. Fő rajzasi ideje július vége. Ilyenkor az esti órákban, általában csak a teljes sötétség beálltával jön elő járataiból, de fülledt, vihar előtti időben nappal is mászkál a törzseken. Fényre is repül, főként a hím. Gyűjtésénél általában még világosban kell felderíteni a megfelelő fákat, főként, amelyeken röplyukakat is látunk. A magasban levő példányok rávilágításkor, bolygatáskor könnyen szárnyra kapnak. Data in coll. BTM-Zirc: 53c 62.VIII.4., Kósa - 103: 62.VIII.6., Nov - 137: 72.VIII.4., 2, 73.VII.25., 73.VII.29., Bali - 143: Bérhegy, 67.VI.18., Vesz - 146: Bakonyi ház, 58.VII.20., Papp, 146: múzeum, 69.VII.16., Papp - 146: 77.V.30., Bali. Al.: 28: 61.VII.16., Pod - 115: Belterület, 71.VII.22., in coll. Sol, leg. Nagy M. - 116: 75.VIII.15-17., nyárfából napközben a röplyukból kiszedve, Sol-Med. 2. Ergates faber L. - Ácscincér (10. ábra) Legnagyobb testű cincérünk, a nőstények az 55 mm-t is meghaladhatják. Általában 4-5 cm. Élénk gesztenyebarna színű, a nőstény gyakran sötétebb árnyalatú. Elterjedése: a Palearktikum délnyugati része. Hazánkban a nyugati határszélen és a Bakonyban, a Fenyőfői-ősfenyvesben (MEDVEGY 1977) fordul elő. Bakonyi előfordulása azért is jelentős, mert a Fenyőfői-ősfenyves montán jellegét igazolja, öreg erdeifenyő