Dr. Medvegy Mihály: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 19. - A Bakony cincérei (Zirc, 1987)
5. A cincérgyűjtés módszereiről
A felsorolt gyűjtők nagy számából is kitűnik, milyen sokan gyűjtik intenzíven ezt a családot. Ez azonban még távolról sem jelenti azt, hogy további kutatásra nincs lehetőség. Főként az utóbbi években számos cincér eddig ismeretlen életmódjára derült fény. KASZAB (1971) még hazánk területéről sem tudta leírni a Xyiotrechus pantherinus SAV., vagy a Phymatodes puncticottis MULS. fajt, s azóta ezen fajok a Bakony területéről is előkerültek (lásd a fajlistánál). Ugyanakkor meg kell állapítanunk, hogy bár sokan és sokfelé gyűjtik ezt az állatcsoportot, mégis a Bakony egyes területeiről aüg van adatunk. Ilyen területnek számít a Déli-Bakony, de főként a Keszthelyi-hegység. Persze vannak az átlagosnál jobban kutatott területek is: Bakonyszentlászló, Fenyőfő, Herend, Veszprém, Pannonhalma, Ugod környéke (Északi-Bakony), Várpalota környéke (Keleti-Bakony), illetve a Balaton-felvidék Zánkától Balatonalmádiig terjedő része és Űjdörögd környéke. A CINCÉRGYŰJTÉS MÓDSZEREIRŐL Egyelés A gyűjtés legrégebbi, leggyakoribb formája. Elsősorban nagyobb testű fajok gyűjthetők így. Meg kell említeni a rönkforgatást, farakásmegbontást, száraz, laza kérgek eltávolítását, amikoris a nappal rejtőzködő fajok is fellelhetők. Ha este lámpával világítjuk meg a farakást, farönköket, lábon álló száraz vagy száradó fákat, az alkonyati, esti fajokat élettevékenységük közben figyelhetjük meg. „Randomizálás" során egy bizonyos földterületet előre bejelölünk, s az itt élő fajok (pl. Dorcadionok) számszerűen és ismételhetően vizsgálhatók (GASKÓ 1978-1979). Fűhálózás Elsősorban kisebb termetű, fűféléken, virágokon található fajok begyűjtésére alkalmas módszer. Főként a tavaszi, kora nyári időszakban eredményes, ugyanis az így fogható fajok legnagyobb része ekkor rajzik. Célszerű a háló keretét enyhén háromszög alakúra hajlítani, így a földhöz közeli, viszonylag nagyobb szájadék az alacsonyan ülő állatok befogásában eredményesebb. Egy könnyebb fűháló állandó használata, készenlétben tartása az egyelés során is jól jöhet, amikoris a főleg nagy melegben, déltájban repdeső fajokat is begyűjthetjük a segítségével. A fűhálózással az állatok életmódjáról csak kevéssé pontos adatokat kapunk, ezért lehetőség szerint egyszerre csak egyféle növényt vagy kis területet hálózzunk. Kopogtatás Elsősorban cserjékről, virágzó fákról, rőzserakásról gyűjthetünk ezzel a módszerrel. Célszerű arra törekedni, hogy a kopogtatóhálót minél közelebb tudjuk vinni a kiszemelt ághoz. A módszer hatásosabbá válik, ha magunk is készítünk kopogtatásra alkalmas rőzserakást, farakást a terepen (lábakra állítjuk, felfüggesztjük), s növeli adataink értékét, ha egyféle fafajból tesszük ezt. Mind a fűhálózást, mind a kopogtatást a szeles idő nagyon zavarja. Csapdázás A talaj- és fénycsapda nem kifejezetten cincérgyűjtési módszer, de néha így is hozzájutunk egy-egy példányhoz. Az előfordulási helyen és a rajzasi időn kívül arról szerezhetünk tudomást, hogy az illető faj a talajon mászkál, illetve fényre repül. A szexcsapd ázás, illatanyagokkal történő csapdázás mint cincérgyűjtési módszer nincs elterjedve, magunk szúnyogháló alá kitett nőstény állattal, erjesztett gyümölccsel próbálkoztunk. A csapdázások cincérgyűjtési szempontból szerény eredménye azzal magyarázható, hogy a cincérimágók nemigen repülnek nagy távolságra, illetve a talajon sem távolodnak messzire (ellentétben például a lepkékkel, illetve futrinkákkal). Keltetés, nevelés, tenyésztés Legújabban alkalmazott, nagyon eredményes módszer (sok faj szinte csak így gyűjthető): a tápnövénnyel együtt történő begyűjtést, a báb kikeltetését, a lárva kinevelését, a petéztetést követő tenyésztést foglalja magában. Hazánkban Gaskó Kálmán foglalkozott vele először. Ily módon nyerhető a legtöbb információ s sok adat szempontjából csak ezt a módszert fogadhatjuk el bizonyító erejűnek (például tápnövény kérdése). Annyi hátránya azért van, hogy mivel az otthoni tartás következtében a mikroklimatikus tényezők megváltoznak, egyes adatok (rajzasi idő, kifejlődési idő) nem értékelhetők pontosan. Nehézséget jelent, hogy a terepen összeszedett faanyagot, dudvákat hónapokon, éveken keresztül kell tartani, rendszeresen nedvesíteni. Ezzel magyarázható, hogy múzeumainkban nem foglalkoznak neveléssel, ez az amatőr, „megszállott" gyűjtők privilégiuma maradt. Kétségtelen, hogy ez a módszer forradalmasította eddigi elképzeléseinket a ritka faj fogalmával kapcsolatban, hiszen néha az addig nagyon ritkának tartott fajok százait sikerül egyszerre kinevelni. Tekintettel a módszer új és kevéssé ismert voltára, részletesebben is ismertetem. A
