Eszterhás István: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 18. - A Tihanyi félsziget barlangkatasztere (Zirc, 1987)
A Tihanyi-félsziget barlangjai
keletre, végül északra forduló ösvény vezet a függőleges gejziritfal tövébe, melyben a barlang 3zája nyílik. Az ösvény járószintjétől mintegy 1 m-rel magasabban van a barlang. 150 cm széles, 100 cm magas bejárata. A barlang minden valószínűség szerint régen nyitott és ismert üreg. Ennek ellenére irodalmi említése alig van /PÁVAI 1931, ESZTERHÁS 1903/ és az is csak éppen utal létezésére. Pávai a hidrotermális oldódásról szóló munkájában csak annyit ír róla, hogy "... ilyent mutatnak a Nyársas-hegy üregei". vagyis csak a többesszám használatából következtethetünk arra, hogy a Nyársas-hegy mindkét barlangját ismerte. Eszterhás pedig barlangleltározó munkájában csak a nevét említi. A barlang befelé egyre alacsonyodó, szűkülő, a második méter után már 3zinte járhatatlan, de további néhány méterig még belátható. E szűk, járhatatlan csatornái 2530°-osan lejtve előre és jobbra vannak. A barlang alját, úgy tűnik, vastag rétegben alkotja a gejzirittörmelékes közetliszt. Járható /bekúszható/ hossza 3m, magassága 1 m-től fokozatosan csökken 25 cm-ig /majd járhatatlanul folytatódik/, szélessége átlagosan 130 cm. Térfogata hozzávetőleg 2 m5 . A meszes hidrokvarcit falakon jól láthatók az oldási nyomok. A barlangot valószínűleg egy parazita forrás oldotta ki. Jelenleg teljesen száraz, klímája alig tér el a felszínitől. Élővilága szegényesnek mutatkozik, szorosan kapcsolódik a felszíni biocönózushoz. Kitöltésének kiásása akár újdonságokat is szolgáltathatna. Helyi jelentőségű kis barlang. Idodalma: 36. M. 71. 77. 4. Aka3Ztó-hegyi-3ziklaeresz /egyéb elnevezései az Adattárban/ Tihany község, a Rév és a Kikötő felől összefutó hármas út találkozásnál, a Nyársa3- ós Akasztó-hegy közti nyeregben lévő autóparkolótól /egykori szérűskert/ keletre, a Ralaton felé találjuk a régi kőbányák által erősen megbontott forráskup maradványának legmagasabb pontját. Ezt ma Szép-kilátónak nevezik és rajta néhány rönkből ácsolt pad, asztal van. E pihenőhely alatt, a meredek gejzirit-sziklafal tövében találjuk a barlangot, kb. 145 m tengerszint feletti magasságban. Irodalmi említése csak e tanulmány szerzőjének /ESZTERHÁS 1903/ korábbi barlanglajstromában és tihanyi szpeleográfiai jelentésében van, esetleges egyéb kutatóttságáról semmi nyom nincs. Maga a barlangba régen volt, alighanem teljesen beboltozott parazita forrásüreg torzója. Nagyobbik részét lefejtették és így vált sziklaeresszé. 3 m széles, 210 cm magas szája nagyjából északkelet felé néz, befelé 240 cm. Térfogata mintegy 4 m . Alján egy nagyobb es néhány kisebb kő tuskó van kőzettörmelékbe ágyazva. Palán szép hidrotermális oldásnyomok találhatók a sejtes és lemezes gejziritben. A teljesen száraz, kicsiny sziklaeresz klímája a környezetével megegyező. Zugaiban pókok és szúnyogok tanyáznak. Esetleges ásutása nem sok reménnyel kecsegtet. Csupán helyi jelentőségű kis sziklaeresz, esőbeállóként 3-4 személy számára megfelelő. Irodalma: 36. 37.
