Eszterhás István: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 18. - A Tihanyi félsziget barlangkatasztere (Zirc, 1987)

A Tihanyi-félsziget barlangjainak kutatástörténete

mert a kürtők felül beboltozottak. E kürtők csak alulról való oldással képzelhetők el. PÁVAI /1931, SEIFERT - PÁVAI 1937/ a barlangok keletkezését a forró vizek és gőzök oldó hatásának tulajdonítja. A tihanyi üregek keletkezését a toskanai gőzfeltörések üregesedéséhez hasonlítja. Továbbá beszámol olyan vizsgálatról, melyben mészkőre kazánból fujtatott gőzt és az 28 nap alatt kioldásossá vált. Az ilyen jellegű oldásnyomokat felismerni vélte az Aranyház felső üregén, a Kőfejtő gejzirüregén, a Nyár3as-hegyi-barlangokon és a C3Úcs-hegyi-forrásbarlangon. A két világháború közötti időben megindult üdülőépítkezÓ3ek és ezek kapcsán az út, villany-, vízvezeték hálózat megteremtése statikai feltárásokat, útbevágásokat és a kőbányászat fellendülését is eredményezte. Ennek következtében véletlenszerűen több barlangot is feltártak. A földmunkákon, kőbányákban dolgozó emberek többnyire kíváncsiságból be is járták e barlangokat, majd híre menve a dolognak több érdeklődő is megtekintet'te, de előbb-utóbb a legtöbb ilyen üreget betömték, berobbantották, vagy lefejtették mielőtt szakember is megszemlélhette volna. Egy 1924-es újsághírből /Zala Megyei Újság/ tudunk az un. Tihanyi-cseppkőbarlangról, melyet a faluból a Rév felé vezető út építése tárt fel, majd semmisített meg /a "Cseppkőbarlang" szó természetesen csak 3zenzációhajhászó újságírói fogás/. HOPPER /1934/ a gödrösi kőbányákat tanulmányozva vett tudomást Kiss Lajos kőbányájában kettő, Csimár Mihályéban egy explóziÓ3 barlangról. Továbbá Seres Mihály elbeszéléséből tudta meg, hogy az egyik diósi kőbányában is hasonló barlangot találtak, de törmelékkel betömték. HOFFER /1934/ és BERTALAN /1942/ feljegyzéseiből értesülünk, hogy az Aranyház melletti kúpban is találtak 1920-ban kőfejtés közben egy jelentős méretű barlangot /Betömött-barlang/. TÖRÖK /1937/ és MARGITTAY /1942, 1943/ írásaiból tudjuk, hogy az Aranyház északi felében is találtak bányáazás közben egy barlangot, amit berobbantottak, valamint a Cser-hegyen Horváth Ferenc foldjéxi szántás következtében tárult fel egy terjedelmesebb barlang. A szarkádi barlangokat viszont ez időben még senki nem említi. BERTALAN /1950, 1932-74, 1972, 1932-76/ barlangkataszterező munkája során a tihanyi barlangok többségét felkereste 03 azok legfontosabb paramétereit rögzítette. A félsziget tájvédelmi körzetté való nyilvánítását megelőzően, 1951-ben tereprendezés közben egyetemi hallgatók találtak rá és szabadították ki a törmelékből az apátsági templommal szemben a Forrás-barlangot, majd Bartha mérte föl /BUCKO 1970, MKBT 1970-72/. Az 1960-as években behatóbban Halász Árpád vezetésével a balatonfüredi Lóczy Lajos Barlangkutató Csoport foglalkozott a tihanyi barlangokkal /HALÁSZ 1959, I960, 1967, 1960/.^Területi csoportonként morfológiailag, kőzettanilag írták le a barlangokat. A tervezett kataszterező munkát befejezni ugyan nem tudták, de igen értékes megfigyeléseket tettek és több barlangot elsőként írtak le a félsziget központi részéről. Az 1960-as 1970-es években megjelent tanulmányok /BUCKO 1970, JÓSA LÁNG 1970, LÁNG - FODORNÉ 1970, BERTALAN 1972/ ismertetők /BERTALAN 193274, 1932-76, OKTII 1975-83, TÓTH 1978/, utikönyvek /ZÁKONYI 1963,ÖRVÖS 1965, SÁGI - ZÁKONYI 1973/ elsősorban Cholnoky Jenő, Bertalan Károly és Halász Árpád adatait használják fel a barlangok említésénél, leírásánál. Az uti-