Eszterhás István: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 18. - A Tihanyi félsziget barlangkatasztere (Zirc, 1987)
A Tihanyi-félsziget barlangjainak kutatástörténete
A TIHANYI-FÉLSZIGET BARLANGJAINAK KUTATÁSTÖRTÉNETE Tihany, a Tihanyi-félsziget mindig exponált helye volt a Kárpát-medencének. Nem véletlen, hogy a legkorábbi írásos emlékekben is találkozunk nevével. E korai munkák történelmi, egyházi eseményeket, valamint birtokviszonyokat írnak le. A XVII. sz. második felétől már a földrajzi jelenségek leírásával is találkozunk /Z EILLER - BEZA 1664, KREKWITZ 1685, BÉL 1737, EITELBERGER I856, ZEPÍ1AR0VICII 1856, RÖMER 1865, BÁT0RF1 1876 stb./ bár e leírások homlokterében a Barátlakások mesterséges üregei állnak, de említést tesznek má3 objektumokról Í3. A barlangokról először VITÁLIS /1908, 1911, 1913/ és id.LÓCZY /1913/ írásai emlékeznek meg. Ők elsősorban a félsziget geológiájával foglalkoztak és ezen belül írják le a forráskupokat és szólnak azok üregesedéséről. E kis barlangokat szingenetikus forráskürtőknek tartják,, vagyis az üreget egyidősnek vélik az azokat létrehozó vízből kicsapódott meszes, kovás befoglaló kőzettel. A forrósok egykori működésót Yellowstone-parki gejzírek, a Tetarata-kovaforrásokhoz hasonlítják. A forráskupok számát Vitális 112nek, id.Lóczy 110-nek adja meg, de a barlangok szómáról nem szólnak, csak példákat említenek meg /Nyereg-hegyi-eresz, Aranyház/. A Lóczy által megkezdett "nagy Balaton-program" folytatója Cholnoky Jenő volt. Cholnoky a Tihanyi-fél3zigettel foglakozva számos publikációban szól a barlangokról is /CHOLNOKY 1928, 1932, 1934, 1935, 1937, 1940, 1941, 1942, 1943, 1944/. Ő is gejzírműködés eredményének tartja a forráskúpokat és azok üregeit. Munkái egy részében szemléletesen magyarázza a gejzírek működésmechanizmusát, összehasonlításokat tesz a tihanyi kúpok és a ma i3 működő gejzírek között, Konkrétan viszont csak az Aranyház felső öregéről és a C3Úcs-hegyi forrÓ3barlangról szól. Szpeleológiai vonatkozású, Tihanyról szóló más írásaiban viszont nagy részletességgel tárgyalja a mesterséges eredetű Barátlakásokat. Id.Lóczy és Cholnoky munkássága felkeltette más kutatók 03 természetszerető amatőrök érdeklődését a Tihanyi-félsziget természeti emlékei, így a barlangok iránt is. Újságcikkekben, népszerű ismeretterjesztő könyvekben, szakfolyóiratok tanulmányaiban sokan foglalkoznak a két világháború között a tihanyi barlangokkal - megerősítve Lóczy és Cholnoky álláspontját, vagy vitázva nézeteikkel, valamint beszámolva az újabban megismert barlangokról. Szpeleológiai területen újabb kutatásokat nem végezve, a régebbi "nagy mesterek" erre vonatkozó nézeteit átvéve írnak cikkeket, tanulmányokat néhányan /ifj.LÓCZY I93O, KAÁN 1932, KÁDIG 1939/. Mások pedig /MIHÁLYI VIGYÁZÓ I926, D0RNYA1 - VIGYÁZÓ 1934, IVÁN 1935, SZE1IIALMY 1937, ZÁKONYI 1942/ utikönyvek írása során tesznek említést az előbbi szellemben a tihanyi barlangokról is. Az érdeklődés középpontjában azonban a mesterséges üregek vannak /IPOLYI - DORNYAY 194 2, MARGITTÁ Y 1942, ZÁKONYI 1942, LUKÁCS 1943/,. melyekről sok újabb ismeretet közölnek. Vannak az 1930-as évek kutatói közül, akik nem osztják a forráskupok barlangjainak gejzireredetéről szóló nézeteket. HOFFER /1934/ rámutat, hogy a tihanyi forráskupok működésüket tekintve nem lehettek gejzírek,
