Eszterhás István: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 18. - A Tihanyi félsziget barlangkatasztere (Zirc, 1987)

A Tihanyi-félsziget földrajza barlangtani nézőpontból

forráskupokkal sűrűn megrakott Hármas-hegy - Kerék-hegy - Cser-hegy Szarkád csoportja ós a Hosszú-hegy nyúlik be;' valamint a Kiserdő-tető bazalttufa-vonulata. E hegyek az egykori vulkáni koszorú denudálódott maradványai /BUCKO 1970/. A medencék a pliocén vulkánosság fő kitörési centrumainak a pleisztocénban lesüllyedt kalderái /BUCKO 1970/. Mélyedésüket a víz feltöltötte. Ilyen a nyiltvízü Belső-tó, az 1003-ban lecsapolt, de napjainkban vízzel újra feltöltődő Külső-tó és a feltöltődés végső stádiuma miatt már csak időszakos vizű Rátai-csáva. Tipikus parti sik a félsziget délkeleti része, a raág száz éve Rétközi-tónak nevezett laguna /ma Ujlaki-sik/, melyet mesterségesen is töltöttek és csak 1,5-2 m-rel magasabb a Balaton szintjénél. Az Aszófői-sarok és a Bozsai-öböl partja enyhén lejtő folyóvízi hordalékkúp. Éghajla t A félsziget szárazulattá válásának kezdetétől /pliocén, levante! emelet valachi orogenezis/ aránylag pontos képünk van az éghajlatról, annak változásairól. A kiemelkedés idején a 15°C-os középhőmérsókletü, 12oo mm csapadéku szubtrópusi klíma egyre inkább hűvösödő,'szárazabbá váló un. szemiorid éghajlatba vált át a pliocén-pleisztocón határán. A tihanyi mikroklímában e hűvösödő, szárazodé tendencia eleinte nem érezteti hatását, mert az erőteljes utóvulkánikus hévforrás-tevékenység ezt ellensúlyozza. A hévforrás-tevékenység megszűnte után, ami nagyjából a riss idejére tehető, már egyre inkább kimutatható a krioboreális éghajlat. A csapadék 200-400 min közötti, /csak nyáron hull/, a hőmérséklet 113 és -13°C átlagok között ingadozik. Gyakoriak a jeges és igen erőteljes főn szelek, melyek maradandó deflációs változásokat is okoztak a bazalttufa kimarósá

val /Kiserdő-te tő, Nyereg-hegy/. A holocénben a boreálio típusú éghajlatot előbb szubatlanti, majd a jelenlegi, főként kontinentális vonásokat mutató éghajlat követi. A jelenlegi éghajlatot a Köppen-félc éghajlati területrendszerben Cfbxnek tekinthetjük. Az átlagos hőmérséklet -i-I0,2°C /nyári (21°C maximummal és téli -1,5°C minimummal/. A napsütéses órák száma az évi 2000 körüli. A légnyomás átlaga 1017 mb /762 Ilgmm/, a csapadék 613 mm. Leggyakoribb az északnyugati, északi főn jellegű szél /bakonyi szél, vázsonyi szél/. Jelentős módosítást jelentenek ettől a mikroklímatikus tényezők: a napverte kopasz sziklák, a meredek árnyékos partfalak, a Balaton és a beltavak vízfelülete stb. Vízrajzi viszonyok A félsziget hidrológiája a vulkáni ós utóvulkáni tevékenység idején sokkal bonyolultabb volt a inai állapotnál. Az 1970-es évek kutatásaival szemben /LÁNG - F0

DORNE 1970, JÓSA - LÁNG 1-970/, HOFFER /1934/ megállapítása látszik valószínűbbnek, mely szerint a hévizes forrás tevékenység a félsziget területének emelkedésével az első tufateritő vulkánosság megindulásával párhuzamosan a pannon /pontuszi/ emelet végén, de legalább is a levantei emelet közepén elkezdődött. Ezt a legkorábbi tufarétegek közötti meszes, hidrokvarci tos közbetclepülések is bizonyítják. E meszes, hidrokvarci

tos közbetelepülések nem általánosak a félsziget minden bazalt tufa-takarójónál, igazol-