dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 16. - A zirci arborétum élővilága I. (Zirc, 1985)

KASPER ÁGOTA: A zirci arborétum farkaspókjainak talajcsapdás vizsgálata – Untersuchungen der Wolfsspinnen des Arboretums von Zirc durch Bodenfallen

eredményezett (V. 10—V. 24. 7 pld., VI. 24—VII. 12. 3 pld.). A facsoport alkotta élőhelyek anyagában dominanciájuk 71,42%. További 2—2 példányt a 7-es és 8-as csapdák (magános fa alatt, D%-uk 20), egyet-egyet pedig az l-es (erdőfolt, D% 8,33), a 9-es (tisztás, D% 5,55) és a 13-as csapda (Cuha-parti bokros terület, D% 33,33) hozott. A gyűjtési periódusok III. 25— V. 10., V. 10—V. 24. A faj kiemelkedően magas, 46,06%-os részesedési aránnyal (76 pld.) rendelkezik az arborétumi összpéldányszámhoz viszonyítva, relatív egyedsűrűsége pedig 3,304/ csapda. Pardosa pullata CLERCK Szintén palearktikus elterjedésű, nedvességkedvelő faj. A nyirkos, vizenyős területek lakója. A csapdákba csak hím példányok kerültek be. 2 egyedet fogott a 13-as (1977. VI. 3—VI. 15.), melyet a Cuha-parti bokros területen ástunk be, a víz közelségéből adódóan nagyon nedves környezetben. E biotópban D%-uk 66,66. A 9-es és 11-es csapda (tisztás) működése egy-egy példányt eredményezett (1977. V. 10—V. 24., III. 25—V.10.). A tisztások állományában D értékük 11,11%. A faj részesedési aránya az arborétumi anyagból 2,42%, abudanciája 0,173/csapda. Pardosa prativaga C. L. KOCH Elterjedési terület Angliától Kamcsatkáig, nálunk csak ritkán fogható. A víz közelségét kedveli, főleg tópartokon, gyeptársulásokban él (LOKSA, 1972). Az egyetlen példányt az V. 10.—V. 24-e közötti periódusban a 11-es csapda fogta, ezt egy tisztáson helyeztük el. Dominancia értéke ezen élőhelyet tekintve 5,55%. A faj részesedési aránya az összpéldányszámból 0,606%, relatív egyedsűrűsége a csapdák számához viszonyítva rendkívül alacsony, mindössze 0,043/csapda. A gyűjtések során még 15, a Pardosa nembe tartozó állat került be, azonban valamennyi fiatal példány lévén pontos meghatározásuk nem volt lehetséges. 13 egyed erdőfolt és tisztás érintkezésénél, 1—1 pedig magános fa alatti, illetve tisztás alkotta élőhelyről. Alopecosa trabalis CLERCK Palearktikus elterjedésű, az erdős, ligetes területeket kedvelő, inkább dombvidékeken élő faj. Az arborétumból 8 példány került elő, valamennyi erdőfolt és tisztás érintkezésénél beásott csapdákból (23-as csapda: III. 7—

III. 16. 1 pld., V. 10—V. 24. 1 pld., V. 24—VI. 3. 1 pld., VI. 3—VI. 15. 2 pld., VI. 24—VII. 12. 1 pld. 19-es csapda: III. 16— III. 25. 1 pld., V. 24—VI. 3. 1 pld.). Figyelemre méltó, hogy a határozó szerint e fajt kifejlett állapotban májustól lehet gyűjteni (LOKSA, 1972), csapdáinkból pedig a III. 7—16-ig, illetve III. 16—25-ig tartó periódusból is előkerült 1—1 példány. Valószínűleg áttelelő egyedekről van szó. A faj részesedési aránya az arborétumi anyagból 4,84, relatív egyedsűrűsége 0,347/csapda. Trochosa terricola THORELL Palearktikus elterjedésű faj, hazánkban is nagyon gyakori, a szárazabb, ligetes területeket kedveli. Az arborétumban összesen 41 példányt sikerült begyűjteni, részesedési aránya 24,84%, relatív abudanciája pedig 1,78/csapda. Az egyes biotópok az alábbiak szerint részesedtek a gyűjtött anyagból: magános fa alatti terület 11 pld., D% 55; tisztás 10 pld., D% 55,55; erdőfolt és tisztás találkozása 8 pld., D% 8,13; erdőfolt 9 pld., D% 75; facsoport alatti terület 3 pld., D% 21,42. Érdekesnek tartom magas példányszámát, mivel a határozó szerint az állat inkább szárazságkedvelő (LOKSA, 1972), az arborétumi élőhelyekre pedig a nedves.