dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 16. - A zirci arborétum élővilága I. (Zirc, 1985)
DR. ILOSVAY GYÖRGY: A zirci arborétum Isopoda, Diplopoda és Chilopoda faunájáról – Über die Isopoda-, Diplopoda- und Chilopoda-Fauna des Zircer Arboretums
Trachelipus ratzeburgi BRANDT A talajcsapdázások és az egyedi gyűjtések során is előkerült. Érdekes, hogy nemcsak a talajszintben mozog, hanem nagy számban megtalálható a több méter magasságban fatörzsekre szerelt madárodúkban is. Kasper 1980 májusában 46 pd.-t gyűjtött az arborétumi mesterséges madárodúkból, melyekből csupán ez az egy Isopoda faj mutatható ki. 1983. január 6-án juhar—hárs avarban egyedi sűrűsége 4,8 pd/m 2 volt. Avarban, gyeptársulásban, fakéreg és kövek alatt is megtalálható. Porcellium collicola VERH. Dominanciája 1972-ben és 1977-ben is csaknem azonos (10,5%, ill. 9,5%) volt. A legnagyobb dominanciát azokon a térszíneken mutatta, ahol a terep nyílt, a növényzet döntő többsége pedig gyeptársulás. Feltételezhető, hogy a szárazságot a Protracheoniscus amoenusnál jobban elviseli, a szélsőséges időjárási körülményeknek jobban ellenáll. Ezt látszik bizonyítani az is, hogy ez a faj rendelkezett a területen a legnagyobb valencia szélességgel (Bj = 3,5). Évszakos aktivitás szempontjából egészévben mozgó, de főleg késő nyári — őszi aktivitással rendelkező fajnak tekinthető. Mozgási maximuma az arborétumban szeptember elejére tehető. Szaporodási ideje kétszakaszos (1977. VI. 15.—VIII. 5., ill. VIII. 17.—IX. 27.). Az ászkarákok közül a P. collicola szaporodása tart a legtovább, egészen szeptember végéig. Mozgáskörzete a vizsgált fajok közül a legnagyobb (5,4 m 2 ). A talajcsapdázások mellett egyedi gyűjtéskor is előkerült az arborétum szomszédságában található nedves rétről (nyárfatuskók alatt 1980. III. 26.). Armadillidium vulgare LATR. 1972-ben a legnagyobb dominanciájú dekomponáló fajnak bizonyult (49,2%), 1977ben azonban csak 10,8%-kal volt képviselve. A nyílt, napsütést is kapó erdőszéleket, mezőket jobban kedveli, mint a zárt erdőtársulásokat. LOKSA (1966) szerint nappal főleg kövek alatt, sziklarepedésekben található, sziklás réteken, tölgyerdőkben tartózkodó faj. Az arborétum alacsony borítottságú területeiről egyáltalán nem került elő. Mozgáskörzete igen alacsonynak bizonyult (0,3 m 2 ), ez is szerepet játszik abban, hogy ezeket a dekomponálók számára kedvezőtlen területeket sem nedves időben, sem pedig éjszaka nem keresték fel — ellentétben a nagyobb mozgáskörzetű fajokkal. Az évszakos aktivitás szempontjából nyári fajnak tekinthető. Mozgási csúcsa 1972-ben VII. 7.—VII. 20., 1977-ben pedig VI. 3.—VI. 15. között jelentkezett. Szaporodásának két szakasza (1977. VI. 5.—VII. 12., ill. VIII. 5.—IX. 13.) csupán kilenc hétig tartott. DIPLOPODA Glomeris hexasticha BRANDT Közép- és délkelet-európai euryök faj. LOKSA (1966) szerint mindenütt megtalálható, a mocsaras, ligetes erdőkben, a fenyvesekben, a magas hegységekben és a nyílt, sziklás réteken. Létszámuk és nagyságuk egy-egy vidékre nézve jellemző és konstans. Ez a zirci arborétumban is így van, hiszen dominanciájuk 1972-ben és 1977-ben is csaknem azonos (2,3%, ill. 3,8%), a két év adatai között nincs nagyságrendi különbség. A zirci arborétumban élő populációk (1977) kerülték a tűlevelű avart, a nyílt gyepeket, s csak a lomblevelű fafajoktól származó, vastag avarréteggel rendelkező zártabb részeken élnek. LOKSA (1966) szerint a G. hexasticha feltétlenül több ökológiai rasszra osztható, ami azonban nem mindig nyilvánul meg könnyen észrevehető morfológiai jegyekben. Feltételezhető, hogy az arborétumban egy olyan „ökológiai rassz" él, amely zártabb, jelentősebb mennyiségű avarral és gombásodott réteggel rendelkező területeket részesíti előnyben. A G. hexasticha mozgását két periódus közé lehet tenni. Ennek alapján a Verhoeff-féle felosztást követve (SCHUBART 1934) területünkön nyári és őszi fajnak ítélem meg.
