Dr. Veress Márton: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 14. - A Csesznek környéki barlangok genetikájának vizsgálata (Zirc, 1981)
2. Barlangkialakító tényezők - 2.1 Földtani adottságok - 2.1.2 Tektonikai viszonyok
A kőzethatárt részleges vízzáró felületnek tekintem (VERESS M. 1977 a., 1978 aj. Ez a jelleg részben fokozatosan fejlődik ki éppen a karsztosodás következtében, mivel a dolomit gyengébb oldódása miatt üregesedése és így vízelvezető képessége is egyre inkább elmarad a fedőkőzet vízvezetése mögött. Másrészt a képződményhatáron tapasztalatom szerint márgás mészkövek is találhatók (8. ábra, I. táblázat). így végeredményben a fedőmészkő fokozottabb üregesedésével kell számolni elsősorban a képződményhatár közelében. A kőzethatár és a barlangok viszonyát ezért részletesebben vizsgáltam, amiről a következők mondhatók el: — A kőzethatárhoz képest a barlangoknak mind a távolsága, mind a helyzete igen változatos. Sorakoznak pl. közvetlenül kőzethatáron (Magos-hegy), de előfordulhatnak attól jelentősebb távolságra, mind vertikális, mind horizontális irányban. Mivel a képződményhatár sok esetben nem nyomozható, csak további kutatásokkal lehetne a barlangok és a kőzethatár viszonyát esetenként jobban felderíteni. — Esetenként (Magos-hegy, ördög-árok) a barlangok márgás mészkőrétegekben, ill. felette képződtek. (I. táblázat). A földtani kutatások kimutatták, a főnummulinás eocén mészkőre márgás — bakonyi priabonien — települt (TOMOR-THIRRING J. 1934, MAJZON L. 1943). Amíg a Magos-hegy sziklafalában a triász dolomitra közvetlenül települ a márgás mészkő, addig az ördög-árok térségében a főnummuliteszes mészkőben is találunk foltokban márgás mészkövet. Mivel az eocén transzgresszió egyenetlen felszínen (alaphegység rögösödött, ill. karsztosodott) ment végbe, a márgás rétegek (mint részleges vízzáró) bonyolítják a terület barlangosodását. A dolomittal együtt előfordulva koncentrálják az üregedést a kőzethatárra, ellenkező esetben az üregek elterjedése nem kötődik annyira képződményhatárhoz. Márgás mészkövek hiánya esetén a két állapot közötti átmenettel kell számolni. 2.1.2. Tektonikai viszonyok Mivel a fennsík vetőkkel és törésekkel alaposan átjárt, természetes, hogy a barlangosodásban a tektonikának kijelölő szerep jutott. Főleg a vetők, de a törések is a kőzetben gyengeségi öveket jelöltek ki, ahol az üregedés könnyebben ment végbe. Az alaphegységre települt eocén mészkövet több szakaszban érték mozgások (TOMOR-THIRRING J. 1934). Ennek eredményeként a már említett alaphegységről átöröklött fő törésirányokon kívül (melyek a barlangok kialakulásában közel egyformán játszottak szerepet) változatos irányú, alárendeltebb törésirányok és kőzetdőlésirányok alakultak ki. A terület kimutatott vetőit, a közelítően ÉNY—DK-i irányúakat, ill. az ezzel párhuzamos töréseket elsőrendű törési rendszernek tekintem. Tektonikai megfontolások alapján — de néhány kimutatott vető alapján is — létezik egy erre közel merőleges törési rendszer, melyet másodrendű törési rendszernek tekintek. Ezek a törésirányok a területen kisebb eltéréseket mutatnak (III. táblázat). Ha a barlangirányoknak a két iránytól számított legkisebb eltérését (eltérés maximuma 45°) 5°-os osztályközökbe sorolva ábrázolom (4. ábra), azok két maximum körül csoportosulnak (a dolomitban képződött barlangokat nem vettem figyelembe). Látható, hogy az egyik maximum a 10°—15°-os, a másik a 30°—35°-os osztályközben jelentkezik. Az első maximum körüli csoportosulás barlangirányainak az első és másodrendű törési rendszerek irányaitóli eltérése 20°—25°-nál kisebb. A 0°—25°-os tartományban a barlangirányok eltérésének átlaga X = 14,6°. Az átlagos eltéréseknél kisebb eltéréssel rendelkező barlangokat akkor is első-, ill. másodrendű törésirányban keletkezettnek tekintem, ha erre egyéb (pl. morfológiai) adatok nem utalnak. A barlangok második maximumot adó csoportosulása egy harmadrendű, két egymásra merőleges törési rendszer létére utal. Ez a törési íendszer az előzőkkel 45°-os szögeket zár be, tehát kétirányú. A 20°—45°-os tartományban a barlangirányok eltérésének átlaga X = 31,6°. Ezért a 31,6°—45°-os tartományba eső barlangokat harmadrendű törésirányban képződöttnek tartom. A fentiek alapján a barlangok képződésében a tektonika szerepéről az alábbiak mondhatók" el (a törési rendszerek és a barlangirányok különbségét a III. táblázat mutatja) :
