Dr. Veress Márton: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 14. - A Csesznek környéki barlangok genetikájának vizsgálata (Zirc, 1981)

2. Barlangkialakító tényezők - 2.1 Földtani adottságok - 2.1.1 Kőzettani viszonyok

A fennsík egyes részein a felszíni karsztosodás kezdődő jeleivel is találkozunk (víznyelők, dolinák). LÁNG S. (1958) szerint a Cuha-völgye és az ördög-árok regressziós-epigenetikus eredetű. JAKUCS L. (1971) a Cuha-völgy kialakulásánál a vonalas eróziót hangsúlyozza a mélységi karsztosodással szemben. Jelentős a barlangok szerepe nagy gyakoriságuk miatt, a terület morfológiai képének kialakításában. Leírásukat elsősorban BERTALAN K. (1935, 1936, 1938, 1955) végezte el. Földtani szempontból BERTALAN K. (1938), ROSKA M. (1950 a., 1950 b., 1954 a., 1954 b.). valamint TOMOR-THIRRING J. (1934), LACZKÖ D., NÉMETH P. (1963), MOTTL M. (1941), VASBÁNYAI A. (1934), VARRÓK S. (1955), VERESS M. (1977 a., 1978 a.) végzett kutatást bennük. Térképezésüket BERTALAN K. (1936), HORVÁTH J. (1968 b., 1968 c., 1969), KASSAI M. (1963), BALÁZS D. (1964), BÁRTFAI P. (1962 a., 1962 b., 1964, 1966), valamint a Cholnoky Jenő Barlangkutató Csoport (VERESS M. 1976, 1977 a., 1978 a.) végezte. Klimatológiai adatgyűjtést a siófoki Cholnoky Jenő Barlangkutató Csoport, ezek részleges feldolgozását VERESS M. (1977 a., 1978 a.) végezte el. A terület barlangjaival továbbá szakdolgozatok foglalkoznak (GERGELY F. 1938, RÉVÉSZ T. 1947, MARTINOVICH S. 1955, MOLNÁR E. 1955). Turisztikai munkákban többen is leírták barlangjait (DARNAY DORNYAI B. 1927, TAKÁCS K. 1957, BORSI L. 1957, CSÍKI L. 1960). Számbavett barlangjainak száma 73 (1—2. ábra). Ezeknek a következő az előfordulási körzetük: Magos-hegy, ördög-árok, Kő-árok, Kőmosó-szurdok, Cuha-völgy. A felsorolt helyeken kisebb-nagyobb csoportosulásokat alkotnak. Egyetlen magányos üregről, a Cseresi-zsombolyról van tudomásom. Genetikailag karsztos (52 db) és nem karsztos (21 db) eredetűek. A karsztos eredetűek csőszerűek (32 db), hasadékok (7 db), összetettek (7 db), zsomboly (1 db), egyéb (5 db) jellegűek lehetnek. Általában rövid, szűk egyszerű járatok. Jellegük szerint a nem karsztos eredetűek lehetnek kőfülkék (14 db), sziklaereszek (2 db), áitektonikusok (5 db). 2. BARLANGKIALAKÍTÓ TÉNYEZŐK 2.1. FÖLDTANI ADOTTSÁGOK Ezek megszabják a barlangok jellegét, befolyásolják méreteit, gyakoriságát. A területen a földtani viszonyok közül a következők játszottak szerepet a barlangok kialakításában: kőzettani viszonyok (kőzetminőség, kőzethatár), tektonika (törés- és vetőirány), réteg helyzete (dőlésirány, csapásirány, dőlésszög), réteg jellege (réteg vastagsága, rétegzettség, heterogén rétegzettség). 2.1.1. Kőzettani viszonyok A kőzettani viszonyok alapvető feltételként emelhetők ki a terület barlangosodásában. Valószínűleg a kőzettani viszonyok változása okozza a „karsztosodási inverziót". Ez alatt azt értem, hogy a fennsík nyugati részén a karsztosodásra alkalmasabb dachsteini mészkő kevésbé üregesedett, mint a fennsík keleti részén található karsztosodásra kevésbé hajlamos eocén mészkő (VERESS M. 1978 a.). Az alapkőzetet adó dolomitban (pl. Cuha-völgy, ördög-rét) egyrészt szintén ritkábbak a barlangok, másrészt formaszegényebbek, kevésbé összetettek. A terület barlangosodása szempontjából döntő az eocén mészkő és triász dolomit által adott kőzethatár. Először BERTALAN K. (1955, 1962) hívta fel a figyelmet arra, hogy az ördög-árki, kő-árki, magos-hegyi barlangok egy részénél a barlangok és a fenti kőzethatár között szoros kapcsolat van.