Dr. Veress Márton: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 14. - A Csesznek környéki barlangok genetikájának vizsgálata (Zirc, 1981)

2. Barlangkialakító tényezők - 2.2 Barlangokat kialakító erők

Nagy valószínűséggel megállapítható a fentiek alapján az ilyen barlangok képződésének iránya honnan ment végbe: a jelenlegi bejáratoktól, vagy a végeiktől. A dőlésirányban képződött járatokat a víz dőlésirányban vagy azzal ellentétes irányban mozogva oldotta ki, nem zárva ki egyik lehetőséget sem. Vajon melyiknek nagyobb a valószínűsége? Mivel 0° iránykülönbségű (valójában 0°—60° közé eső) barlangok szignifikánsak a 180°-os iránykülönbségüekhez (valójában 120°—180° közé esők) képest, az oldást végző víz a jelenlegi bejáratok felől hatott. Ugyanis ha az elkeskenyedő, szétágazó végek felől mozgott volna az oldást végző víz, akkor a 180°-os iránykülönbségű barlangok lennének a szignifikánsak a 0°-os iránykülönbségüekhez képest. Ennek megfelelően a 180°-os iránykülönbségű barlangokat a bezáró kőzet dőlésirányával ellentétes irányban mozgó víz alakította ki. Ez a jelenség ezen járatok kis számát kellően indokolja. A fentiek jelenthetik azt, hogy a réteglap menti oldás rövid, az itt ható víz elsősorban felülről kap utánpótlást, de jelentheti azt is, hogy a vízutánpótlási szakaszok hiányoznak. Esetenként megfigyelhető, hogy a kialakító tényezők nem egy réteglap mentén hatnak elsősorban, hanem egy vagy több rétegben. Főleg az egy rétegben kialakult barlangok esetében az üreg széles, magassága megegyezik a réteg vastagságával, mennyezete sík, helyzete egyező a réteg térbeli helyzetével. A réteg kipusztulása két ok miatt is végbemehet. Az egyik ilyen ok, amikor a kőzet összetétele változik. Pl. az Ördög-árok egyes barlangjai eocén márgás mészkőrétegekben keletkeztek. Ugyanígy a Cuha-völgy barlangjai dachsteini mészkő közbetelepült más anyagú rétegeiben képződtek. A másik ok a rétegzettség vastagságának változása. Gyakran vastagon rétegzett kőzetbe vékonyan rétegzett összlet települt. A cuha-völgyi barlangok többsége ilyen vastagon rétegzett kőzet közé települt vékony rétegek kipusztulásával keletkezett. Ritkábban ugyan, de előfordul ennek a fordítottja is: a vékonyan rétegzett kőzetbe települt vastag réteg pusztult ki. Összegzésül megállapítható, a fennsík barlangjai a réteghez képest kialakulhattak: réteglap mentén vagy rétegben. Az előzőek olyan réteglapok mentén keletkezhettek, melyeknek réteganyaga többékevésbé vízzáró, ill. eltérő anyagú a fedőréteg anyagától. Ennek legtipikusabb példái a Magos-hegy B. csoport barlangjai. Itt az üregképződés a dőlésiránytól viszonylag független, az üstös formakincs nagyságát és gyakoriságát tekintve gazdag. Más barlangok képződhettek olyan réteglapok mentén, amelyeknek réteganyaga nem vízzáró, ill. anyaga megegyezik a fedőréteg anyagával. A barlangirányok nagyfokú egyezése a bezáró kőzet dőlésirányával és az üstök nagy gyakorisága, de kisebb mérete jellemzi ezeket a barlangokat. Ilyenek az ördög-árok B. zóna barlangjai néhányat leszámítva. Az elmondottak úgy magyarázhatók, hogy az utóbbi esetben a víz vagy függőlegesen mozoghat törések mentén, vagy réteglap mentén, de ekkor dőlésirínyban a réteg lejtésének megfelelően. A rétegben kialakult barlangok egy vagy több rétegben alakulhattak ki. Az ilyen üregek a bezáró kőzet dőlésirányában, vagy csapásirányában is képződhettek. 2.2. BARLANGOKAT KIALAKÍTÓ ERŐK A karsztos eredetű üregek zöme (46 db) rövid, 20 méter alatti, egyetlen, többnyire járhatatlanul elkeskenyedő járat. Két típusát sikerült kimutatni az ördög-árokból (VERESS M. 1980). A csőszerű (rókalyuk) jellegű barlangokat nagy szélességi index, keresztmetszet közel félkör, félellipszis, mészkiválások, üstök, omladékok, sérült mennyezetek jellemzik. Számuk jelentős, legnagyobb számban és legtipikusabb kifejlődésben az ördög-árokban fordulnak elő. Legszembetűnőbb formaelemük az üstös képződmények, melyek változó számban főleg a barlangok mennyezetén jelennek meg, elsősorban nagyobb barlangcsoportulások járataira jellemzőek, az alacsonyabb helyzetű csőszerű barlangoknál hiányoznak. A hasadékbarlangokat a kis szélességi index (magasság jelentős a szélességhez képest), üledékek hiánya és sérült mennyezetek jellemeznek. Számuk nem nagy, csak