Dr. Veress Márton: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 14. - A Csesznek környéki barlangok genetikájának vizsgálata (Zirc, 1981)

2. Barlangkialakító tényezők - 2.1 Földtani adottságok - 2.1.3 Kőzetszerkezet (rétegzettség)

— Vető mentén képződött a barlang, ha kimutatott vetőn, vagy ahhoz közel található és az eltérés az elsőrendű törésiránytól nem nagyobb, mint 14,6°. — Vető közelében képződtek azok a barlangok, melyek közel esnek valamely vetőhöz, de az eltérés az említett szögértéknél nagyobb. — Elsőrendű törési rendszer mentén képződött a barlang, ha ezen törési rendszertől az iránya 14,6° értéknél kisebb. — Másodrendű törési rendszer mentén képződött a barlang, ha ezen törési rendszertől az iránya 14,6°-nál kisebb. — Harmadrendű törési rendszer mentén képződött a barlang, ha ezen törési iránytól az eltérése 13,4° értéknél kisebb. — Egyéb törésirányban képződött a barlang, ha erre utaló jegyek fedezhetők fel morfológiájában (III. táblázatban feltüntettem, ha a számítások mellett a morfológia is tektonikai preformáltságra utal). A fő morfológiai jegyek az alábbiak: a folyosók vagy folyosószakaszok közel 90°-os szöget zárnak be, valamint ezen folyosók metszéspontjában termek találhatók, — a keresztmetszet megnyúlt (szélesség és magasság hányadosa 1-nél kisebb), — a mennyezet hasadékban, ill. repedésben folytatódik. Gyakori, hogy az egyes, egymással párhuzamos folyosószakaszokat merőleges szakaszok kötik össze, utalva több törési rendszer szerepére. 2.1.3. K ő z e t s z e r k e z e t (rétegzettség) A bezáró kőzetben kialakuló rétegek lapjai megszakítják az anyag folyamatosságát. A kialakító erők ezekben a gyengeségi övekben fokozottabban hatnak, ill. az üreg kialakulása itt kezdődik. A réteglapok menti keletkezés egyrészt jól elkülönülő, de egyébként azonos minőségű rétegeknél, ill. más anyagú rétegek felső lapján a legjellegzetesebb. Különösen az utóbbi esetekben jellemző a jelentős szélesség (szélesség és magasság hányadosa 1-nél nagyobb). Az üregedést kiváltó erők közül különösen a víz hajlamos réteglap mentén oldást végezni. Külön vizsgáltam azt, hogy réteglap menti oldásnál van-e, vagy vannak-e kitüntetett irányok a karsztos eredetű barlangoknál. Az ehhez szükséges adatokat úgy képeztem, hogy a bezáró kőzet dőlésirányának és a szóban forgó barlangiránynak legkisebb különbségét vettem (III. táblázat), öszszetettebb rendszereknél, ha ezek csak néhány folyosóból állnak, több értékkel számoltam, ha a folyosók elég sűrűn fordultak elő, a barlang fő irányát vettem. Annak érdekében, hogy a nagyobb területre kapott adathalmaz statisztikusán értékelhető legyen, BARTHA I.-vel közösen y} próbát alkalmaztunk ezen vizsgálatnál a Csesznek környéki barlangokra (M. J. MORONEY 1970). A kapott adatokat a 0°—180°-os intervallumban kialakított 15°-os osztályközökbe soroltuk (x tengely), majd egyetlen osztályközben kapott adatok számát %-osan kifejeztük az összadathoz képest (y tengely). A közölt ábra (3. ábra) jól mutattja a terület barlangjainál a bezáró kőzet dőlésirányához való igazodást (0°, ill. 180°). Az utóbbi adat is a bezáró kőzet dőlésirányába eső barlangirányt reprezentál, csak a barlangaljzat és a dőlésirány — a barlang bejárata felől nézve — ellentétes. Az ábra mutatja továbbá egyes barlangoknak a csapásirányhoz (90°) igazodását is. A továbbiakban azt kívánjuk eldönteni, hogy a barlangképződésben a három iránykülönbség közül (0°, 90°, 180°) van-e valamelyiknek kitüntetett szerepe. Majd a továbbiakban azt is, hogy a barlangkialakulásban a bezáró kőzet dőlésirányának (0°, ill. 180°-os különbség) és a csapásirányának (90°-os különbség) szerepe véletlenszerű-e vagy sem? Feltételeztük, hogy a 0°, 90° és a 180°-os iránykülönbségek egyenlő valószínűséggel játszanak szerepet a barlangok kialakulásában. (Egyharmad, egyharmad, egyharmad.) 0°-os értékhez kerülnek ennek megfelelően mindazok a különbségek, ahol 0° és 60° közé, 90°-oshoz, ahol a különbség 60°—120° közé és a 180°-oshoz, ahol a különbségek 120°—180° közé esnek (III. táblázat).