Dr. Tóth Sándor: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 13. - A Bakony hegység szitakötő-faunája (Zirc, 1980)

A Bakony hegység rövid természetföldrajzi leírása

10. ábra: A Bakony állatföldrajzi térképe Abb. 10: Die tiergeographische Karte des Bakonys A nagy kiterjedésű és változatos felszínű hegység éghajlata is változatos. A Balaton-felvidék szubmediterrán vonásokat mutató éghajlatától Zirc és Farkasgyepű vagy a Kőris-hegy környékének hegyvidéki jellegű éghajlatáig sokféle hatás érvényesül. Az évi csapadék mennyisége 600—800 mm, fölötte van az országos átlagnak. Térben való eloszlása elég nagy különbségeket mutat. Legtöbb a csapadék az ÉszakiBakonyban, legkevesebb a Balaton-felvidéken és a Tapolcai-medencében. Ugyanakkor a hőmérsékleti viszonyok fordítva alakulnak. Legalacsonyabb az évi középhőmérséklet az Északi-Bakonyban (9°C) és a legmagasabb a Balaton-felvidéken (10 °C). A viszonylag sok csapadék ellenére a hegység nem nevezhető vízben gazdagnak. Ennek egyik oka az, hogy a dolomit és a mészkő a gyakori karsztjelenségek következtében a mélybe vezeti a vizet, így a csapadék kevés helyen tud ereket és patakokat képezni. Ehhez természetesen hozzájárult az utóbbi időben a bányászat és gyakran talán a helytelen erdőgazdálkodás is. Nagyobb patak kevés tudott kialakulni a hegység területén (Gerence, Gaja, Séd, Eger-patak stb.). A szitakötő-fauna szempontjából azonban sokkal jelentősebbek a kisebb patakok, csermelyek. Legtöbbször éppen ezek teszik lehetővé a gazdagabb fauna kialakulását és sokszor a ritkább fajok előfordulását. Ilyen jellegű kisebb folyóvizek viszont bőven előfordulnak a hegységben. Ez az egyik oka a gazdag szitakötőfauna kialakulásának. Példaként csak kettőt említek meg. A Vörös János-iséd, a Ge-