Dr. Tóth Sándor: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 13. - A Bakony hegység szitakötő-faunája (Zirc, 1980)

A hegység odonatológiai kutatásának rövid áttelintése

A HEGYSÉG ODONATOLÓGIAI KUTATÁSÁNAK RÖVID ÁTTEKINTÉSE A Bakony hegység vidékére vonatkozó odonatológiai adatokat elszórtan több, régebbi közleményben is találhatunk. Az első fontosabb közlés WÉBER (1941) tollából származik, aki a Tihanyi-félszigetről PONGRÁCZ és saját kutatásainak eredményeképpen 16 faj előfordulását mutatja ki. ÚJHELYI (1955) a Természettudományi Múzeum szitakötő-gyűjteményének faunisztikai adatait ismertető munkájában 17, a hegység területéről származó faj is szerepel. Ugyancsak ÚJHELYI (1959) külön dolgozatban közölte saját gyűjteményének faunisztikai adatait. E dolgozata 14 faj bakonyi előfordulását tartalmazza, ezek azonban részben megegyeznek az előző dolgozatában szereplő fajokkal. ÚJHELYI az 1959 óta eltelt időben is több alkalommal gyűjtött szitakötőket a Bakonyban. Az ez idő alatt a gyűjteményébe került állatok adatait volt szíves részemre átengedni. Ezért e helyen is köszönet illeti. STEINMANN (1962) összefoglalta a szitakötők magyarországi előfordulására vonatkozóan a szakirodalomban 1960. december 31-ig megjelent faunisztikai adatokat, továbbá néhány magángyűjtő, valamint a veszprémi Bakonyi Múzeum szitakötő-gyűjteményének adatait. Ez a közlemény természetesen tartalmazza a fentebb említett munkák adatait is. Az 1960 óta eltelt időszak alatt alapvető gyűjtéseket végzett Tapolcafő és Pápa környékén BENEDEK (1961, 1965 a). Időközben a veszprémi Bakonyi Múzeum szitakötő-gyűjteménye is gyarapodott, elsősorban PAPP és DIETZEL munkássága eredményeképpen. A mintegy 400 db-ból álló anyagot 1969-ben BENEDEK dolgozta fel. Az időközben Zircre a Bakonyi Természettudományi Múzeumba került meghatározott gyűjtemény és a korábbi irodalmi adatok felhasználásával TÓTH (1973) összefoglalta a hegység szitakötő-faunájára vonatkozó ismereteket. Az 1960-as évek közepén STEINMANN is végzett a Bakonyban odonatológiai gyűjtéseket. Az általa gyűjtött anyag teljes egészében a budapesti Természettudományi Múzeum Állattárába került. Erről az anyagról faunisztikai közlés nem jelent meg. Jelen munka szerzője az 1970-es évek elejétől végez a hegység területén szitakötőgyűjtéseket. Ezek a gyűjtések egyes időszakokban intenzívek voltak, gyakran nagyobb tömeget eredményeztek, melyből a szűkös tároló-, valamint preparátori kapacitás miatt a múzeum gyűjteményébe viszonylag kevés került be. Azonban valamennyi állat meghatározása megtörtént, így a teljes begyűjtött anyag adatai szerepelnek e munkában. A Bakony hegység jelenleg hazánk odonatológiailag legjobban kutatott területei közé tartozik. A rendelkezésre álló adatok felhasználásával a hegység szitakötő-faunájának alapvetése elvégezhető. Azonban a további részletekbe menő vizsgálatok feltétlenül indokoltak. Különösen a Keleti-Bakony és a Keszthelyi-hegység területén lenne szükség rendszeres gyűjtésekre. Fokozottabb gyűjtést igényelnének a Várpalota és Fehérvárcsurgó környéki halastavak, vagy pl. az új fehérvárcsurgói víztároló, főleg a későbbiek során.