Dr. Tóth Sándor: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 13. - A Bakony hegység szitakötő-faunája (Zirc, 1980)

A szitakötők szervezete és életmódja

4. ábra: Szitakötőlárva feje alulnézetben az álarccal Abb. 4: Der Kopf einer Libelle-Larve von unten mit Fangmaske nyire fontos meghatározó bélyeg. Petékkel szaporodnak, a petéket a nőstény szitakötők a potrohúk végén levő tojócső segítségével rakják le. Ragadozó életmódot folytató lárváik (3. ábra) vízben élnek, és többszöri vedlés során bábállapot nélkül alakulnak át ivarérett állattá. A lárvák teste ugyancsak három részből áll, jellemző szervük az erősen fejlett és előre kinyújtható fogószervvé alakult alsó ajak, melyet álarcnak is neveznek (4. ábra). A lárva ennek segítségével ragadja meg kisebb-nagyobb vízi szervezetekből álló zsákmányát. A nagyobb termetű fajok lárvái kisebb halak (halivadék) megfogására is képesek, ezek halastavak nem kívánt lakói. A lárvák 1—3 évig tartó fejlődésük befejeztével a vízből kiálló növényekre, kövekre, építményekre másznak, és egy rövidebb-hosszabb ideig tartó mozdulatlan állapot után hátukon felreped a bőr, a nyíláson keresztül kibújik a kifejlett szitakötő. Ennek bőre először lágy, és csak hosszabb idő után keményedik meg. Szárnyai kicsik és csonkszerűek, melyek fokozatosan nagyobbodnak meg és válnak keménnyé (5—8. ábra). A Zygoptera alrend kisebb és törékenyebb fajai aránylag gyenge repülők, a Sympecma fusca kivételével általában nem távolodnak el a víztől messzire. Az Anisoptera alrend fajai nagyobb termetűek, a lárváik fejlődéséül szolgáló víztől gyakran messzire elkalandoznak. Több fajuk (pl. Aeshna mixta) kimondottan vándorló hajlamú. Valamennyi szitakötő ragadozó, kisebb rovarokkal táplálkoznak, így többnyire hasznot hajtanak. A szitakötők hasznát növeli, hogy lárvájuk fontos haltáplálékul szolgál. Az igazság kedvéért azonban meg kell említeni, hogy a nagyobb fajok (főleg az Anax imperátor) lárvái halastavakban a halivadék pusztításával kárt okozhatnak.