Dr. Rézbányai László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 12. - Az Észak-Bakony nappali nagylepke faunája

Egyéb nappal repülő nagylepkefajok

11. kép: Mocsaras rét a Fehérkö-völgy fűzesei mellett, a Thersamonia dispar rutilus Wernbg. egyik északi-bakonyi lelőhelye Bild 11.: Moorwiese unter den Weiden des „Fehérkő"-Tales, ein von den Nordbakonyer Fundorten der Thersamonia dispar rutilus Wernbg. zíti. Míg a holotypus (çf, Nógrádszakáll, 1956. VI. 25., ex larv., LIPTHAY) 4„ 6. és 7. potrohszelvénye szélesen élénksárga, és az allotypus ( 9 Nógrádszakáll, 1957. VII. 7., LIPTHAY) 4. és 6. potrohszelvénye keskenyen fakósárga, addig lehet a o* -nél a 3 gyűrű krémszínű („Hungary", FRIVALDSZKY), a 9-nél a 2 gyűrű krémszínű („Gyulaj", SCHMIDT), de a világos gyűrűk teljesen hiányozhatnak is, és sárga háti középvonalrészletek is megjelenhetnek (Nógrádszakáll, BAJÁRI). A Bakonybél: Tiszta-víz-völgyi példánynak is 2 sárga potrohgyűrűje van a leírás szerint, de ez a 4. szelvényen alul is jól látható és a msz. tövi fele sárgásán pikkelyezett. Az úgynevezett ab. schmidti Lipth. (o*, Gyulaj, 1918. V. 20., SCHMIDT) csak a 4. szelvényen krémszínű. A holotypusnak jelölt példányt LIPTHAY Origanum vulgare (szurokfű) gyökértörzséből nevelte ki, ez a növényfaj az É-Bakonyban is előfordul, hiszen országszerte gyakori, tölgyesekben, cserjés helyeken, erdővágatokban. Míg a Ch. aerifrons Z. atlantomediterrán, a másik némiképpen hasonló faj, a Ch. alysoniformis H. Sch. pedig szubmediterrán (holomediterrán) elem, addig a Ch. sevenari Lipth. csak hazánkban, a Balaton—Budapest—Debrecen vonaltól északra került elő, tehát esetleg Kárpát-medencei endemizmusnak tekinthető. Tudomásom szerint a faj leírása óta sajnos újabb adatok nem kerültek napvilágra. Chamaesphecia bibioniformis Esp. — Fenyőfői legelők, ősfenyves-tölgyes (2. térkép, 4, 5, 7, 8, 11), 1970. VII. 7. RÉZBÁNYÁI. Homokos vidékekre jellemző faj, tápnövénye az Euphorbia seguieriana, elterjedési területe Közép-Európa, Dél-Oroszország, Volga-vidék, Ural, Transzkaukázia. Hernyója 2 évig fejlődik (Issekutz, 1955). Hazánkban főleg a Duna—Tisza közén és Budapest környékén fogták, legközelebbi lelőhelyei: Magyaróvár, Baláta-tó, Tettye, Esztergom, Budai-hegység. Fenyőfőn főleg a dúsabb homoki réteken volt viszonylag gyakori, a déli órákban, Euphorbia-vivágokon (13. kép).