Dr. Rézbányai László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 12. - Az Észak-Bakony nappali nagylepke faunája

A hegység Diurna-faunájának faunisztikailag érdekesebb fajai

Bakonyhoz legközelebbi ismert lelőhelyei: Hanság, öskü, Bánhida, Esztergom, Vértes, Székesfehérvár. Több központú holopalearktikus faunaelem. Agrodiaetus amanda Esp. {icarius Esp.) — Fenyőfő (ősfenyves-tölgyes?), SCHMIDT. Gyűjtéseim során a hegységben nem került elő. Hazánkban Fenyőfőtől Gödöllőig és Pécs környékén egyesével fogták, nálunk igen ritka, szibíriai faunaelem. Fenyőfői honossága kétséges, a fogott példány valószínűleg alkalmilag odavetődött egyed. Meleageria daphnis Den. & Schiff. — Fenyőfő, ősfenyves-tölgyes, SCHMIDT; 1956. VIII. 11. (2), TALLÓS; 1970. VII. 23. (többoV), RÉZBÁNYAI (2. térkép, 9.. 10.); Zirc, 1957. VII. 31.; KOVÁCS I.; Ráktanya, 1971. VIII. 4. (1), RÉZBÁNYÁI. Mészkővidékekre jellemző középhegységi fajunk, pontomediterrán faunaelem. Az É-Bakonyhoz legközelebb Sümegen, a Balaton-felvidéken többfelé, öskün és a Vértesben fogták. Euphydryas aurinia Rott. — Devecser, Széki-erdő; 1957. VI. 2., 9. (5o*6 $ ); TALLÓS; 1958. VI. 3., 8., 1959. V. 24. (18), 1960. V. 21. (16), 1961. V. 13. (7), LENGYEL. Az É-Bakony tágabb környékének legérdekesebb Diurna-faja. Első hazai példányait TALLÓS fogta a Széki-erdőben (TALLÓS, 1958), azóta is csak a Bakony nyugati előterének némelyik kiterjedtebb láprétjén került elő. Ujabban UHERKOVICH megfogta Vas megye láprétjein is. Több központú holopalearktikus faunaelem, de KözépEurópa délkeleti részén kifejezetten montán faj, így nálunk feltétlenül posztglaciális reliktumnak tekinthető. Mellicta britomartis centroposita Kov. et Issek. — Főleg irtásréteken, erdőszéleken sokfelé gyakori, nemcsak északias kitettségű lejtőkön, mint ahogy az irodalom gyakran említi (Issekutz—Kovács, 1954), hanem a napnak erősen kitett helyeken is. Előkerült a fenyőfői homoki legelők déli szegélyén is (2. térkép, 3.), az ősfenyves-tölgyes egyes nedvesebb pontjain pedig kifejezetten gyakori (pl. 2. térkép, 10.). A Rábától a Mátráig és a Zempléni-hegység déli részéig elterjedt alfaj legközelebbi ismert lelőhelyei: Sárvár, Herend környéke, Bánhida, Esztergom, Vértes. A faj első ismert hazai példányát SCHMIDT ANTAL az É-Bakonyban fogta (1908). G. kép : Mellicta britomartis centroposita Kov. et Issek. (?) a fenyőfői ősfenyves-tölgyesből Bild. 6.: Mellicta britomartis centroposita Kov. et Issek. (9) aus dem „Fenyőfő'*-er Eichen-Urkiefernwald Melitaea diamina Lang. — Devecser, Széki-erdő, 1958. VI. 3—8. (11), LENGYEL; Magyarpolány, 1955. VII. 17.; TALLÓS; Szömörke-völgy, 1968. VII. 7., RÉZBÁNYAI; Cuha-völgy, 1970. VII. 7., RÉZBÁNYÁI. Erdei tisztásokra, mezofil rétekre jellemző szibíriai faunaelem, az É-Bakonyban valószínűleg nem gyakori. Limenüis Camilla L. — Bakonybél környéke, 1958. VII. 10., AGÓCSY. Északmediterrán-mandzsúriai faunaelem, középhegységeinkben néhol gyakori. Legközelebbi ismert lelőhelyei: Sopron, Tihany (amit én kétségesnek tartok), Esztergom, Budai-hegység. Gyűjtéseim során az É-Bakonyban nem került elő.