Dr. Rézbányai László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 12. - Az Észak-Bakony nappali nagylepke faunája

A hegység Diurna-faunájának faunisztikailag érdekesebb fajai

A HEGYSÉG DIURNA-FAUNÁJÁNAK FAUNISZTIKAILAG ÉRDEKESEBB FAJAI Spialia orbifer Hbn. — Fenyőfő, homoki legelők (1(f), (2. térkép 5.) RÉZBÁNYÁI. Sztyepprétjeinkre jellemző, pontomediterrán faunaelem. Spialia sertorius Hffmgg. — Tiszta-víz-völgy, 1954. V. 18. (1), TALLÓS. A Dunántúl nyugati részén előforduló, atlanto-mediterrán faunaelem. Az É-Bakony ismert elterjedésének egyik legkeletibb pontja. Thymelicus acteon Rott. — Bár hazai irodalmi adatok szerint ritka, középhegységi, holomediterrán faunaelemünk, az É-Bakonyban sokfelé fogható, napsütötte völgy- és hegyoldalakon, valamint Fenyőfő környékén, főleg VII. hó elején (RÉZBÁNYAI). Leptidea morsei major Grund. — Somhegypuszta (1 $ ) ; Fehér-kő-völgy, 1969. VI. 1. (1 $); Ráktanya, 1971. VII. 10., VIII. 4. (1—1 $ ), RÉZBÁNYÁI. Déli" kontinentálismandzsúriai faunaelem, hazánkban a Dunántúlon és az Északi-középhegységben ismert. Legközelebbi lelőhelye a Keleti-Bakony, de DIETZEL Herend környékén is rendszeresen fogta. Colias myrmidone Esp. — Fenyőfő (ősfenyves-tölgyes?), 1956. VIII. 5., TALLÓS. Kaspi faunaelem, hazánkban főleg a Duna—Tisza közén, homokos vidékeken fogható. A Dunántúlnak csak néhány pontján ismert, de pl. Vas megyében nedvesebb réteken is előfordul. Fenyőfő egyik jellegzetes homoki fajának tekinthető, bár valószínűleg nem gyakori. Parnassius mnemosyne bohémien Bryk. — A Bakonytól a Budai-hegységig elterjedt, középhegységi jellegű alfaj. Az É-Bakony rétjein, erdőszélein sokfelé gyakori, V. hó közepétől VI. hó elejéig, TALLÓS, PAPP, ÉHIK, DIETZEL és RÉZBÁNYAI gyűjtései alapján. Bár a nyugati Bakonyalján is előkerült (Pápasalamon, Pápakovácsi), a fenyőfői ősfenyves-tölgyesből eddig még ismeretlen. Déli kontinentális elem (3. kép). Heodes virgaureae L. — Völgyekben, erdőszéleken sokfelé gyakori, középhegységi jellegű faj. de a fenyőfői ősfenyves-tölgyes területén is repül. Szibíriai-mediterrán-oreális faunaelem. Gyűjtői: SCHMIDT, RUFF, TALLÓS, VOJNITS, UHERKOVICH, RÉZBÁNYÁI. Thersamonia dispar rutilus Wernbg. — Cuha-völgy, 1972. VI. 23. (la* ), Fehér-kővölgy, 1969. VI. 1. (la*), Németbánya-vadászház, 1972. VI. 21. (1 9 ), RÉZBÁNYAI ; Németbánya-Laposok, 1969. V. 29. DIETZEL; Devecser, Széki-erdő, 1956. VI. 5. LENGYEL. Mocsárrétekre, víz menti társulásokra jellemző, magasabb középhegységeinkben alig ismert, bár még a Bükk-fennsíkon is előforduló, viszonylag vagilis faj. Az É-Bakony lokális, kis terjedelmű meszes forrásláprétfoltjain valószínűleg másutt is előfordul, de legfeljebb csak a nyugati Bakonyalja egyes pontjain gyakoribb. Déli kontinentális faunaelem. Palaeochrysophanus hippothoe sumadiensis Szabó. — Az É-Bakony csaknem valamennyi nedvesebb patakvölgyében, valamint Somhegypusztán, Ugodon és Pápa környékén fogták, TALLÓS, LENGYEL és RÉZBÁNYÁI. Itt is a Dunántúl 2 nemzedékes alfaja repül, az eddigi gyűjtési adatok V. 18—VI. 7. és VIII. 1—14. közé esnek. A DIETZEL által, a Középső-Hajagból említett egynemzedékesnek tűnő populációval (Dietzel, 1973) sehol sem találkoztam, a jelzett helyen sohasem gyűjtöttem. Biotópja szintén á kisebb forráslápfoltokra és a patak menti nedves rétekre korlátozódik. Szibíriai faunaelem (4—5. kép).