Papp József: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 8. - A Bakony állattani bibliográfiája (Veszprém, 1971)

A Bakony állattani irodalmának felsorolása, a lényeges adatok ismertetésével

1, 1968, p. 1—122, képekkel. — Neobisium sylvativum C. L. Koch., Fehérvárcsurgó, Gyenesdiás. — N. validum C. L. Koch., Somlóhegy. — Roncus lubricus C. L. Koch., Tapolca. — Withius subruber E. Simon., Sóly. — Rhacochelifer peculiaris C. L. Koch., Sóly. —• Nemastoma sillii Herman., Zirc. —• N. chrysomelas Herman., Aszófő, Csopak, Zirc. —• Astrobunus meadi Thorell., Csopak, Zirc. — Leiobunum nigripalpis Roewer., Zirc. — Lacinius horridus Panzer., Aszófő, Csopak, Tihany, Zirc. — Opilio saxatilis C. L. Koch., Tihany. — Zacheus hungaricus Lendl., Porvacsesznek. — Platybunus triangularis Herbst., Tihany. 1736. SZÁLA Y-MARZSÓ LÁSZLÓ: Morphologie und Biologie des Sphenophorus striatopunctatus Goeze (Lieschgrasrüssler). (A Sphenophorus striatopunctatus Goeze morfológiája és biológiája.) Acta Zool. 4, 1958, p. 211—252. — Sphenophorus striatopunctatus Goeze., Keszthely, Tihany. —' S. abbreviatus F., Tihany. — SZALAY-MARZSÓ LÁSZLÓ, lásd 1413. sz. alatt, Pintera A.-nál is. 1737. SZÁNTÓ LÁSZLÓ: Szarvasbőgésen. (Hirschgeschrei.) A Természet 7, 1903, p. 52—54. — A Papod-hegy kiváló szarvasbikáiról. 1738. SZEDERJEI ÁKOS: A korszerű vadgazdálkodás súlyponti kérdése: a mezei nyúl tenyésztése. The main task of modern game ménagement: hase breeding. Erd. Tud. Int. Êvk., 1, 1953, p. 190—201. — „Veszprém-megyei" adatokkal is. 1739. SZEDERJEI ÁKOS: Óz. (Das Reh.) Budapest, 1959, p. 1—294, képekkel. —• Az 1890—1943. évi agancskiállításokon helyezést nyert veszprémi, pápai, devecseri, zirci járás trófeáiról. — Adatok Ugod, Uzsa állományáról is. 1740. SZEDERJEI ÁKOS. Szarvas. (Hirsch.) Budapest, 1960, p. 1—226, képekkel. — A bakonyi vadjárás hegyvidéki szarvasairól, Bakonyszentlászlóról, Királyszállás, Réde típusairól. —• A balatonfelvidéki, főképp a keszthelyi és nyirádi tájegységek állományáról. —• Díjazott agancsok jegyzéke a Bakony és környékéről, főleg a devecseri, pápai, veszprémi, zirci járásokból származókról. — Tátika kiválóan erős agancsáról. — Az átlagsúly statisztikában adatok a bakonybéliekről is. 1741. SZEDERJEI ÁKOS: A vaddisznó jelenlétének felismerése. (Das Erkennen der Anwesenheit des Wildschweines.) Élővilág 6, 1961, 2. sz. p. 30—33. —' A Bakonyban élő kapitális agyartrófeájúakról, különösen az Uzsa környékiekről. 1742. SZEDERJEI ÁKOS: Vadcsapáson. (Auf Wildfährten.) Budapest, 1961, p. 1—165, 48 képtáblával. — Az 1946. évi állományszámlálás szerint a legtöbb szarvassal és vaddisznóval bíró megyék egyike: Veszprém volt. Az utóbbiból Huszárokelő-puszta környéke volt a leggazdagabb terület. — Ugod környékén dámvad is él. Fehérvárcsurgó körül muflon. Nyest többhelyütt. A szalonkának jó vonulási területe. —• 1952. februárban farkas is került terítékre. 1743. SZEDERJEI ÁKOS: Adatok a hazai szarvaspopulációink kialakulásának vizsgálatához. Die Entwicklung der Hirschpopulationen in Ungarn. Erd. Kut. 8, 1961, p. 111—133. — Adatok : Bakonyszentlászló, Fenyőfő, Iharkút, Keszthely, Kúp, Lesencetomaj, Nagyvázsony, Nyirád, Réde, Sümeg, Szentgál, Tapolca, Zirc szarvasállományáról. 1744. SZEDERJEI ÁKOS: Muflonállományunk meghonosítása és értéke. (Domizilierung und Wert unseres