Keve András, Sági Károly Jenő: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 7. - Keszthely és környékének madárvilága (Veszprém, 1970)

Bevezetés és a vizsgált táj leírása

rétihéja stb.). A berek arculatának megváltozása a botanikai és herpetológiai vizsgálat mielőbbi beindítását követelné, ami azonban sajnos még mindig késik. Keszthely utcáiban hársfa (Tüia sp.), vadgesztenye (Aesculus hipocastanum), japán akác (Sophora japonica), akác (Robinia pseudo-acacia) fasorokat találunk. Sok a fagyai (Ligustrum sp.), orgona (Syringa vulgaris), aranyfa (Forsythia suspensa) sövény is. A városra a kis kertes település a jellemző, a kertekben és udvarokon általában gyümölcsfákat és díszcserjéket, kúszónövényeket (Hedera helix, Ampélopsis sp. stb.) találunk, de egyéb fák is adódnak. Ezek közül említjük a tölgyeket (Quercus sp.), bálványfát (Ailanthus glandulosa), tiszafát (Taxus baccata), nyírfákat (Betula sp.), hólyagfát (Koelreuteria panniculata), juharfákat (Acer sp.), nyárfákat (Populus sp.), a nyitvatermőket (Gymnospermae) és örökzöldeket. Itt kell megemlíteni, hogy a fagyöngy (Viscum album) a város egész területén elterjedt és csaknem valamennyi fát támadja. Keszthely területén gyakoriak a széles, füves útszegélyek és beépítetlen telkek, ahol az egynyári növények tenyészhetnek. A város területén a mezőgazdasági kultúrából már kiszorult, egyes madarak számára viszont lényeges élelmet adó növények (Artemisia sp., Chenopodium sp., Atriplex sp. stb.) újból előretörhetnek. A város területén az utóbbi évek nagy építkezései madártani vonatkozásban kiható változásokat okoztak. A park délkeleti szélén, a vasút szomszédságában 1955—1956-os években még vizenyős mocsár volt, ahol náddal (Phragmites communis), gyékénnyel (Typha sp.), sárga nőszirommal (Iris pseudacorus) szegett békalencsés (Lemna sp.) tocsogókban vízityúkok (Gallinula chloropus) éltek, az úttól és járdától 2—3 méternyire. E területet a Mávaut-garázs feltöltötte. A temetőtől nyugatra nagy lakótelep létesült, parkosított környezetben. Az üdülők és villák a Halászcsárda vonaláig épültek ki dél felé. 1964-ben kezdődött a balatonparti park rendezése. Az öreg fákat gyérítették, a sűrű bokrosok zömét kiirtották. Az új balatoni móló végződésénél viszont tekintélyes területeket parkosítottak, ahol friss pázsit, sűrű bokrok, már megerősödött nyíresek és fenyves csoportok adnak lehetőségeket madarak megtelepedésére. Keszthely és a hegyek között a Balatontól a várvölgyi útig széles csíkban mező terül el, amit szántók szakítanak meg. Az alsópáhoki műútig is szántók sorakoznak. A vázolt területtel dr. KEVE ANDRÁS 1946. október 3-án kezdett madártani szempontból foglalkozni. SÁGI KÁROLY JENŐ 1963 óta végez rendszeres megfigyeléseket. Területünkről az első madártani adatokat a régészet szolgáltatja. Dr. SÁGI KÁROLY Keszthely-dobogói ásatása során 12—13. századi edénnyel fedett kanalasgém (Platalea leucorodia) tojást talált. Feltételezi, hogy termésvarázslatról lehet szó, amelyhez tartozó tojást az akkor még Égenföld magasságáig érő Balaton partján gyűjthettek (SÁGI 1967). Az első irodalmi nyomot Bél Mátyásnál találjuk, aki Gyurikovics Györgyre hivatkozva beszél 1730—1732 között a túzok-állományról (LUKÁCS 1942).