Keve András, Sági Károly Jenő: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 7. - Keszthely és környékének madárvilága (Veszprém, 1970)

Irodalmi adatok és levélbeni közlések

Sylvia borin (kerti poszáta). — BONTZ (1896) szerint előfordul. Szijj 1955. VIII. 26- án 6—8 példányt, 1955. X. 13-án egyet figyelt meg Fenékpusztánál. Sylvia communis (mezei poszáta). — BONTZ (1896) említi. Horn szerint 1925-ben IX. 21-én vonult el (in WARGA 1925—26). Szijj Fenékpusztánál 20—25 példányt figyelt meg vonulásban, 1955. VIII. 26-án. Sylvia curruca (kis poszáta). — BONTZ (1896) a ligetes, bokros helyek lakójaként említi. Keller, Horn és Szijj 8 tavaszi és 2 őszi vonulási adattal szolgálnak, melyek közül 1916. III. 27. a legkorábbi, 1920. X. 14. a legkésőbbi. Phylloscopus trochilus (fitiszfüzike). — Dréher Keszthelyen 1874. VI. 24-én és 27- én három példányt gyűjtött (FRIVALDSZKY 1891). BONTZ (1896) említi. Phylloscopus sibilatrix (sisegő füzike). — BONTZ (1896) tavaszi érkezését említi, közelebbi adat nincs. Keller legkorábbi adata 1923. III. 25. (in WARGA 1923—24). Regulus regulus (királyka). — BONTZ (1896) általánosságban említi, hogy ősztől tavaszig van nálunk és leginkább a fenyőfákon bujkál. Muscicapa striata (szürke légykapó). — LOVASSY (1923—24) leírja, hogy 1921 óta fészkel keszthelyi házánál. Fészkét az ujjnyi távolságban húzódó vezetékpárra építette, a falnak támasztva. STEINFATT (1934) szerint a fenéki szilesben is fészkelt. Keller legkorábbi megfigyelése 1920. IV. 17. (in SCHENK 1921). Szijj Fenékpusztán 1955. VIII. 26-án 10—15 példányt figyelt meg vonulásban. Muscicapa hypoleuca (kormos légykapó). — Keller 1924. IV. 24-én (in WARGA 1925—26) Szijj pedig 1956. IV. 25-én Keszthelyen 3—4 példányt, 1955. VIII. 26-án Fenékpusztán figyelt meg 3—4 darabot. Muscicapa albicollis (örvös légykapó). — Dréher 1874. VI. 25-én gyűjtött egy példányt Keszthelyen (FRIVALDSZKY 1891). BONTZ (1896) szerint a szálerdőkben gyakori. STEINFATT (1934) szerint a fenéki szilesben fészkelt. Lovassynak és Kellemek több tavaszi megfigyelése van a keszthelyi parkban: 1896. IV. 24; 1920. IV. 22; 1922. IV. 24. Muscicapa parva (kis légykapó). — BONTZ (1896) szerint a szálerdőkben gyakori. Horn Keszthelyen figyelte meg 1925. IX. 21-én (in WARGA 1925—26). Prunella modularis (szürkebegy). — Keller 1922. IV. 3-án figyelte meg Keszthelyen (in WARGA 1923—24). Anthus pratensis (réti pityer). — Szijj 1955. X. 6-án hallotta vonulásukat a keszthelyi temető felett, X. 13-án pedig Fenékpuszta felett. Anthus triviális (erdei pityer). — Szijj a réti pityeréhez hasonló vonulásukat figyelte meg. Motacilla alba (barázdabillegető). — Dréher 1874-ben Keszthelyen gyűjtötte (FRIVALDSZKY 1891). Keller 1916. XI. 13-án figyelte meg Keszthelyen (in SCHENK 1916). A fenékpusztai gyűrűzött példány adatai: gyűrűzve: Praha Z 101020 Lednice (Moravia) 1953. VIII. 2; kézre került 1955. III. 10-én (KEVE 1959). BANICZ (1931) szerint 1931. III. 15-én érkezett. Motacilla cinerea (hegyi billegető). — Kellemek két megfigyelése van Keszthelyről: 1914. III. 14. és 1916. III. 14. (Vajon a kettő nem azonos-e? Vö.: SCHENK 1916. és KELLER 1934.) Motacilla flava (sárga billegető). — Dréher 1874. VII. 1-én gyűjtött egyet Keszthelynél (FRIVALDSZKY 1891). BONTZ (1896) szerint gyakori. Bombycilla garrulus (csonttollú). — Az irodalomban a következő keszthelyi adatokat találjuk: 1895. IV. 1, csapat (Lovassy, in GAAL 1896), 1922. II. 22, 3 példány; 1933. I. 9, 30 + 30 példány; 1933. I. 27. (KELLER 1934), 1924. I. 18—19, 6 példány (Lovassy, in WARGA 1927—28), továbbá Rainiss 1958. II. 16-án figyelt meg 16-ot. BONTZ (1896) csak annyit ír, hogy némely télen mutatkozik. Lanius minor (kis őrgébics). — BONTZ (1896) szerint a grófi földek jegenye sorain nagy számban fészkelt. Szijj 1955. VI. 24-én Keszthely és Gyenesdiás között 3—4 párra becsülte állományukat. Keller 1916. IV. 25-én, Horn 1925. IV. 14-én figyelte meg érkezésüket (in SCHENK 1916, in WARGA 1925—26). Lanius collurio (tövisszúró gébics). — BONTZ (1896) szerint egyik legközönségesebb madarunk. Sturnus vulgaris (seregély). — Már LOVASSY (1897) írja, hogy kirepülés után szívesen keresik fel a kukoricásokat. 1920. VIII. 26-án felhőszerű tömegben jelentek meg, IX. 4-én pedig marhák körül látta szedegetni őket KELLER (1923). Egyetlen gyűrűs